2019 Mjus 21

A mly verem
blank.gif

    Amíg János kisebb volt, egyedül nem járt kirándulni, de tizennégy éves korában már megengedték a szülei, mivel látták, mennyire szeret kóborolni a közeli erdkben. Legjobban a kés szi idt szerette, amikor avar borította az ösvényeket, és vékony hóréteget is láthatott már.
    Egyszer azonban száraz levelekkel és hóval födött verembe zuhant. Nem ütötte meg magát, de lent volt a gödör fenekén, és a meredek oldalakon semmiképpen sem tudott kimászni belle, mindig visszacsúszott.
Jaj nekem, mit tegyek? Hiába kiabálok, nem hallja ebben a némaságban senki.
    Újra csak nekifogott a próbálkozásnak, de sikertelenül. A  hangja is ertlenül verdött vissza a verem oldaláról.
Nem hallja senki… nem hallja senki… - gondolta egyre csüggedtebben, itt fagyok meg a mélyben, ha éjjel hideg lesz…
    A mélyben… - errl valami hirtelen eszébe jutott. Hol is olvasta? A zsoltárokban… - talán még tudja is: „ Kiemelt engem a pusztulás vermébl, a sárból és az iszapból, sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (Zsoltár 40:3)
Ha senki más, Isten meghallja a kiáltásomat – gondolta, összehúzta magát a verem mélyén, úgy imádkozott, hogy végül el is aludt.
    Alig derengett, fölriadt, hogy hol is van most? És újra kiáltozni kezdett, de csak a saját hangja verdött vissza a fülébe. – De mégsem! Mintha más hangokat is hallott volna, ezért tovább kiabált, ahogy a torkán kifért.
    És nemsokára mintha fény  villant volna, és egy arc jelent meg a verem szélén.
    Szülei értesítették a rendrséget, mentosztagokat szerveztek, és így találtak rá.
Apa, én igyekeztem kimászni, de nem sikerült, és a kiáltást se hallotta senki, de tudod, nagyon buzgón imádkoztam, és akkor valahogy megnyugodtam – suttogta apjához simulva.
Nagyon megijedtünk, hogy hiába vártunk haza, de megtettük, amit megtehettünk, mi is imádkoztunk! És az vigasztalt egy kissé bennünket, hogy te sem esel kétségbe, bármilyen helyzetbe kerültél, mert hiszel a Megmentben, és tudod, kihez kell kiáltanod!
    Késbb, már az otthon melegében még arról is beszélgettek, hogy elfordul, hogy valaki egyszer csak ott találja magát a bn szakadékában, és nem tud kijönni belle, pedig igyekszik. Szükség lenne az Úr Jézusra, a Szabadító, de talán nem is tudja, hogy hozzá kiálthatna. Akármilyen mélységbl jön a könyörgés, meghallja.
    Mik azok a próbálkozások, amelyekkel az ember ki akar szabadulni valami mélységbl? Templomba jár, adakozik… - de az nem szabadítja meg t, sem másféle jó cselekedetek. Visszacsúszik oda, ahonnan indult, aztán belefárad…
Mint én, ezt tapasztaltam, pedig higgyétek el, mindig új elhatározással próbálkoztam.
    De jobb, ha az ember abbahagyja a próbálkozásokat, és hisz  az Úr Jézusban.

Van szabadítónk!

Forrás: Zárba ill kulcs. Gyermektörténetek evangéliumi tanulságai. Evangéliumi Kiadó.

blank.gif
blank.gif blank.gif
Értékelés
blank.gif
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
blank.gif

Navigáció
blank.gif Letltsek
Cikkek
Trkp-Nagytemplom
Trkp-Lelkszi Hivatal
Keress
Linkek
Kpek
Közbeszerzés
blank.gif
Bejelentkezés
blank.gif
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
blank.gif
Generálási idő: 0.04 másodperc 1,359,372 egyedi látogató Soli Deo Gloria!