UTÓREZGÉS
Életre(?)-halálra(?)
A Halottak Napja a legjobb alkalom arra, hogy az életre gondoljunk…
Vannak szavak, mondatok, amik valamiért kitörölhetetlenül rögzülnek agyunkban. Fontosnak szánt intelmeket, örökérvényûnek hitt igazságokat „pottyantunk ki” az emlékezés hálóján, aztán jön egy odavetett félmondat – aki mondta, tán nem is szánta nagy horderejûnek –, s mi megjegyezzük. Olyannyira, hogy 10-20 év múlva, vagy még késõbb is hat; s a megfelelõ helyzetben mindig elõjön.
„Ahogy mennek az évek, az ember gyûjtögeti a halottait”. Ezt még kamasz koromban mondta egyszer nekem egy mûvész ismerõsöm, s bár alig 10-15 évvel idõsebb nálam – tehát akkor jóval fiatalabb volt, mint én most –, a bölcsesség nem vitatható el e mondattól. Be is véstem az agyamba; mostanság kezdek rájönni, mennyire. Mert bár barátom lehet, csupán arra gondolt, hogy a kor elõrehaladtával egyre több embert veszítünk el szûkebb-tágabb környezetünkbõl, de ez természetes, törvényszerû dolog, ezzel egy 15 éves is tisztában van, csak ezért nem élne bennem e mondat ily elevenen.
Ha valamit gyûjtünk, az nyilván fontos nekünk; van, ki bélyeget, van, ki könyvet gyûjt. Gyûjti, és ápolja, rendben tartja azokat! Gyûjteni azonban nem csak kézzelfogható dolgokat lehet, de ápolni rendben tartani azokat is fontos, ha nem fontosabb!
Amikor azokra gondolunk, akik már nem lehetnek közöttünk, leginkább életükre emlékezünk. Ám ha csak tetteiket, mondataikat idézzük fel magunkban, elmegyünk a legfontosabb dolgok mellett. Ha nem tudjuk megfejteni – legalább utólag –, hogy mi volt az életük üzenete, akkor elveszítettük õket. Mint ahogy akkor is, ha csupán halálukra tudunk emlékezni! De hát nem éppen mi, reformátusok tartjuk legnagyobb ünnepünknek a Nagypénteket, a Megváltó halálának napját? Nincs itt ellentmondás?
Nincs. Mert bár a Kereszthalállal teljesedett be Krisztus küldetése, ott, a Golgotán mégsem a halál magasztosult föl, hanem bizony az élet! Ezzel a szörnyû meggyilkoltatással vált teljessé az Õ életének üzenete. S az Õ életének üzenete is épp az élet… Nem a véges, biológiai, hanem az annál sokkal nagyszerûbb, az örök élet… Az Õ halála óta tudjuk, hisszük, hogy van örök élet, mely mindig gyõzedelmeskedik a halál fölött.
Sose felejtsük ezt el, a legnehezebb pillanatokban sem, amikor valaki, valakik hiánya elviselhetetlennek tûnik számunkra… Mert örök halál nincs, csak ÖRÖK ÉLET!
Szatmári Gábor |
