Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség - Cikkek: Karácsony
2024 Március 29

Karácsony
blank.gif

    Az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala. Minden évben van ilyen. A téli napforduló 2011-ben: 2011.12.22. 06:31:08-kor volt a téli idõszámítás szerint. Máig tisztázatlan, hogy Krisztus születésének napja miért került a december 25-i idõpontra. Ehhez köze van a téli napfordulónak, és más ehhez kapcsolódó ünnepeknek is. Az azonban biztos, hogy már a Kr.u. IV. században ünnepelték Rómában ezt az ünnepet ezen a napon a keresztyének. Mert a leghosszabb éjszaka után már csak rövidebb lehet az éjszaka, és hosszabb lesz a nappal.
Hosszabb nappal, rövidebb az éjszaka. Minden évben a reménység ideje. Mert mi a nappalt szeretjük. A napot, a fényt. Nem szeretjük az éjszakát, mert hideg és sötét. Nem nõnek a növények, nem látunk, ekkor a gonosz is dolgozik. A betörõk, a „ragadozók” ekkor jönnek elõ, „akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak” (Péld. 2:13). Nappal viszont tiszta lesz minden, letisztulnak a körvonalak, megjelennek a színek. A hideg után jól esik a napsugarak melegének simogatása. Felolvasztja a jeget, érleli a gyümölcsöt. A napfény jó. Ahogy tudjuk, nappal illik tisztességben járni (Róma 13.13).
No és egyéb vonatkozásban? Vajon jobb lesz más is? Jobb lesz az életünk? Valahol ez is ott van a reményeink között. Szeretnénk, ha a fénnyel a boldogság is növekedne az életünkben. Ilyennek várjuk a 2012. évet, ezen a karácsonyon is ez van a szívünkben. Vajon ilyen lesz?
Azt jósolják az okosak, hogy a következõ év nagyon nehéz lesz. Nem lesz pénz, munkahely, drágább lesz az üzemanyag, az élelem, és még sok minden más. Nem lesz tehát „jobb világ”, ezért nem várhatjuk, hogy „boldogabbak” legyünk.
    Akkor hát miért a „karácsony”? Minek ünnepelünk? A „remény hal meg utoljára” jegyében tuningoljuk újra magunkat, hogy „majd csak egyszer jobb lesz…? Az öregek, a rutinosabbak már azt mondják, hogy 20 éve várjuk, hogy jobb legyen, és egyelõre még mindig csak rosszabb. Megjegyzem, mondjuk ezt úgy, hogy lassacskán már csak modern „lapostévét” lehet kapni a bevásárlóközpontokban, és minden második háztartásban van internet. De ennek ellenére „rosszabb minden évvel a helyzetünk” - mondjuk. És tényleg, valóban rosszabb, ha az államadósságot nézzük. Érdekes: egyfajta jólléttel ámítjuk magunkat, mert kölcsönöket veszünk föl, hogy jobbá tegyük környezetünket luxuscikkekkel, miközben – tudatosan vesszük fel a kölcsönöket – sírunk az adósságaink miatt, és azért, hogy egyre rosszabbul élünk. Ez már önmagában jelzi, hogy nem jó, ami körbevesz minket. De ha azt mondják, hogy ez csak rosszabb lesz, akkor mégis mire várunk?
Arra, hogy mégis jobb lesz. Hogy mégis más lesz. És így is van. Minden egyes nappal közelebb kerülünk ahhoz, hogy Krisztus visszajöjjön és véglegesen megváltoztasson, megjobbítson mindent. Az elsõ karácsonykor megszületett, ezzel  „megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek,” (Titusz 2.11) és a kegyelem azért van, hogy az ítélettõl megmentsen. Ha van kegyelem, van ítélet is. Minden gonosz megítéltetik, „napvilágra kerül” és csak a jó marad, ez a világ menete hitünk és reménységünk szerint, „hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.” (Róma 3.19). A mi dolgainkat is, de én hiszek a kegyelemben, ami megment majd mindenkit, mert „Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (ApCsel 2:21). Ez a Krisztusban hívõk reménysége.
És addig? Addig nem lesz jobb? Addig szenvedés lesz, addig mind rosszabbak lesznek a körülményeink? Addig nem változtat meg Isten semmit?
Igen is meg nem is. Nem változtatja meg körülményeinket. Nem lesz jobb ez a világ, mert „ez” nem „az” a világ, amit az Úr elképzelt, megteremtett az övéinek. Itt átutazók vagyunk, olyanok, mint akiknek „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendõt keressük” (Zsidó 13.14.). Olyan ez, mint ha egy transzeurópai vonatjegyet vettünk volna és alvófülkében utaznánk. Csak az élet vonatán. És ahogy nem tudjuk meghatározni, hogy mikor és hogyan ültünk fel, úgy nem mi határozzuk meg – jobb esetben, vagyis normális esetben – azt, hogy mikor és hogyan szállunk le. A körülmények döntõen akkor változnak majd meg, ha mindenki megérkezik.
De változik a „belülmény”. Változik – változhat - a hozzáállásunk. Ha Jézus megszületik a szívünkben sok mindent másként látunk. Ez az, ami a karácsony igazi értéke. Új szemlélet, ami akkor is tudja táplálni az igazi boldogságot, az igazi békességet, igazi örömet a szívünkben (János 14:27), ha egyébként minden, ami körülvesz minket, ellene szólna, elkeserítene.
Tehát hosszabb lesz a nappal, és lehet jobb az életünk, boldogabb a következõ évben. Krisztussal.


Hánka Levente

blank.gif
blank.gif blank.gif
Értékelés
blank.gif
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
blank.gif

Navigáció
blank.gif Letöltések
Cikkek
Térkép-Nagytemplom
Térkép-Lelkészi Hivatal
Keresés
Linkek
Képek
Közbeszerzés
blank.gif
Bejelentkezés
blank.gif
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
blank.gif
Generálási idő: 0.02 másodperc 2,051,941 egyedi látogató Soli Deo Gloria!