2019 Mjus 20

UTREZGS- Egy karcsonyfa boldogsga
blank.gif

UTÓREZGÉS

Egy karácsonyfa boldogsága

Földi és égi gyökerekrl...

    Igazából már nem is emlékezett rá, hogy mennyire fájt, mikor kivágták. Rémlett neki, hogy felbgött a láncfrész – a hangját persze nem hallotta, hisz a fenyfák nem hallanak –, de a leveg valahogy olyan furcsán rezgett körülötte; és igen, sose felejti el, ahogy törzsébe vájt a frész ezer foga; tíz másodperc alatt elvágva t azoktól a gyökerektl, mik négy évtizede táplálták...
    Már szinte elfelejtette azt a szédít élményt is, hogy a daru kétolyan magasra emelte, mint amekkora maga volt, s azt is, hogy elfektették, teherautóra rakták, és behurcolták a ftérre, aztán beleállították egy lyukba, mindenféle tárgyakat aggattak rá, és már nem fenyfának, hanem karácsonyfának hívták...
    Persze ezt sem hallotta, csak érezte, mint ahogy azt is, ahogy esténként a földre lógó ágai között gyerekek szaladgálnak, bújócskáznak, jókedven kacagnak, a közelben álló asztalok mellett pedig baráti társaságok gylnek össze; némelyek harsányan nevetnek, mások mélyebb, komolyabb hangon szólnak, de ezek a rezgések is mind kedvesek voltak a fának. És a harangok...
    Igen, a harangok! Akkor nyugodott meg elször, mikor elször rezegtették meg finoman ágait a Nagytemplom harang-hangjai, s akkor, igen akkor érezte elször, hogy ismét vannak gyökerei... csak ezek a gyökerek mások, mint amiket negyven éve ismert... ezek a gyökerek valahogy mélyebben gyökereznek... örök életre szólnak...  Igen, a karácsonyfa boldog volt...
Amikor kivágták, kedd volt – persze ezt sem tudta. A rá következ vasárnap különös csenddel kezddött; csak a Nagytemplom mérte egyenletesen a negyedórákat, s a katolikusok távolabbról szóló tompa harangja hívta rorátéra a híveket, amikor egyszerre föltolultak benne életének emlékei.
Különösképpen gazdája érintése rémlett fel neki, s most, ezen a vasárnap reggelen is ezt az érintést érezte a törzsén... De ez az érintés most egészen más volt... Gyengédebb, s mégis határozottabb... S ez az érintés most mesélt... Egyszerre mesélt egy olyan fájdalomról, amit érzett, amikor elvágták földi gyökereitl – bele is borzongott kissé –, s egyszerre arról a boldogságról is, amit akkor érzett, mikor örök gyökereit megtalálta...
Igen, a karácsonyfa boldog volt... Most már maradéktalanul boldog... S mert a boldogok, az igazán boldogok mindent tudnak, azt is tudta, hogy nemsokára újra, és immár színrl-színre találkozhat gazdájával, de elbb még itt, a Földön van neki dolga... Egy csodálatos szolgálat: megmutatni ezt a boldogságot mindenkinek, akinek még van a lelkén egy, akár csak résnyire nyitott ajtó is, ahol betalálhat... Mert ha van ilyen, akkor betalál…

Szatmári Gábor

blank.gif
blank.gif blank.gif
Értékelés
blank.gif
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
blank.gif

Navigáció
blank.gif Letltsek
Cikkek
Trkp-Nagytemplom
Trkp-Lelkszi Hivatal
Keress
Linkek
Kpek
Közbeszerzés
blank.gif
Bejelentkezés
blank.gif
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
blank.gif
Generálási idő: 0.05 másodperc 1,358,937 egyedi látogató Soli Deo Gloria!