Az ünnepek fölemelik lelkünket, de egyben próbára is teszik azt...
Ünnepekkor – legyenek azok családiak, polgáriak vagy egyháziak – mindig megállunk egy kicsit. Emlékezünk. Töltõdik, vagy legalábbis töltõdhet lelkünk, de csak akkor, ha ismerjük, tudjuk, mit is ünneplünk.
Hogy mit is ünneplünk Pünkösdkor, azt tíz emberbõl jó, ha 4-5 tudja, pedig jó húsz esztendõ telt el azóta, hogy – elvileg – szabadon szólhatunk róla itt, Magyarországon. (Megjegyzem, 35 éves koromig én magam sem tudtam volna rávágni a választ a kérdésre: mit is ünneplünk Pünkösdkor....)
Megállunk tehát, és emlékezünk. Emlékezünk Karácsonykor és Húsvétkor, emlékezünk Jézusra, az Isten Fiára, az Õ születésére és halálára, emlékezünk régi Karácsonyokra és Húsvétokra, sok édes történetre, kedves családtagokra... És igen, emlékezhetünk Pünkösdkor is...
Három évvel ezelõtt ilyenkor Nagyapámról írtam, aki épp Pünkösd vasárnapján lett volna százéves. Fölemelõ volt, hogy számos családtag összegyûlt, fölemelõ volt az istentisztelet ott, Körösladányban, és fölemelõ volt hallani az emlékharag hangját...
Ma, pünkösd vasárnapján ismét szól az emlékharang... Most Édesapánkért, aki épp Pünkösd vasárnapján lenne 75 éves, de március elején, tán az elsõ igazi szép tavaszi napon megfogta az érte küldött angyal kezét, és elment vele oda, „ahonnan még nem tért meg utazó”...
Tudom, kemény próba lesz az emlékharang hangját hallani; ám azt is tudom, hogy eme próbák nélkül nincs fölemelkedés sem – csak most még egy kicsit nehéz... Gyarló emberként nehéz még fölismerni az isteni szándékot; azét az Istenét, aki a legrosszabból is képes a legjobbat kihozni, javunkra fordítani azt...
És gondolnunk kell ezen a Pünkösdkor szeretett presbitertársunkra, Csoknyay Zoltánra is, aki nem egészen egy héttel az ünnep elõtt ment el a minden élõk útján...
Igen, kemény próbák elé állít idõnként az Úr bennünket, s míg eme próbák minden ember életében eljönnek egyszer, addig a fölemelkedésben csak egyen-egyenként bízhatunk, hihetünk...
Higgyünk hát benne, hogy a Szentlélek Isten jövetele napján nemcsak egyházunk születhet újjá, hanem mi, a Krisztus testének apró, de tán mégiscsak fontos részei valamennyien esélyt kapunk...
Áldott Pünkösdöt!
Szatmári Gábor |
