2019 Mjus 21

Klvin hsvti lelki hdolsa (Nagytemplomi Hrlevl 2010.04.04.)
blank.gif

Reformátorunk genfi szolgálati ideje alatt sokféle módot talált arra, hogy húsvét tájékán a feltámadott Úr Jézus Krisztusra fordítsa lelki tekintetét, s azokét is, akik között munkálkodott. Eszköze volt ebben a tanítás, az elmélkedés, az igehirdetés, a lelkigondozás, st még a levelezés is. Néhány példájával ösztönözzön minket is lelki hódolásra Kálvin a Feltámadott Úr Jézus eltt.
Folyamatos elmélkedés a feltámadásról
Kálvin „A keresztyén vallás rendszerérl” írt 1559-es nagy mvében, a III. könyvben egész fejezetet szentel a feltámadás kérdésének. A minden mondatát bibliailag alátámasztó, érvel Kálvin ebben a fejezetben egészen izzó, hitvalló, krédós magaslatokig jut el. Újra és újra megfogalmazza: csak az tehet kell elmenetelt az evangéliumban, aki hozzászokott a boldog feltámadásról való szüntelen elmélkedéshez (Inst III 25,1). Isten azért is támasztotta fel Fiát, hogy benne a hívknek példát adjon. A harmadik bekezdésben Kálvin évszázadokon is átizzó lelkülettel és fogalmazással valóságos húsvéti, szentháromságos hitvallást, krédót fogalmaz meg, amit érdemes nekünk is többször elolvasni, szívünkben forgatni: „Feltámadott tehát Krisztus azért, hogy minket a jöv élet részeseivé tegyen. Föltámasztotta t az Atya, mivel feje Krisztus az egyháznak, amelytl, hogy valami módon elszakíttassék, meg nem tri. Feltámasztotta t a Szentlélek ereje, s ez a Szentlélek közös mivelünk azért, hogy megelevenítsen bennünket. Szóval, feltámadt Krisztus azért, hogy legyen a feltámadás és az élet. S amint mondtuk, hogy ebben a tükörben láthatjuk meg a feltámadásnak él képét, úgy lelkünk támogatására is ez szolgáljon ers alapul, csak bele ne unjunk, és el ne kedvetlenedjünk a hosszas késedelem miatt, mivel nem miránk tartozik az, hogy tetszésünk szerint állapítsuk meg az idpontot, hanem türelemmel kell várnunk, míg Isten a maga idején felépíti az birodalmát” (Inst III. 25,3). Kálvin ezen közben sem feledkezik meg arról, hogy emlékeztesse az Institutio olvasóit: az emberi ész nagyon veszélyes módon ki akarja még csak az emlékét is törölni a feltámadásnak bellünk (Inst 25,5). „A Sátán az emberek értelmét nem csak elvakította, olyannyira, hogy a testtel együtt a feltámadás emlékezetét is elvetették, hanem a tudománynak ezt a részét különféle koholmányokkal is igyekezett megrontani…” (uo.). Ezért nekünk a feltámadásról való szüntelen elmélkedés lehet a Sátán mesterkedésével szembeni fegyverünk, a Szentlélek, és az evangélium által. Ma is megszívlelend tanítás!
Harcok, lelkigondozás – húsvétkor is
Két levele is fennmaradt Kálvinnak, amiket kifejezetten húsvéti ünnepkörben írt, illetve maga látott el olyan dátumozással, melyben ez áll: „a húsvét eltti napon”, azaz nagyszombaton, ez a levél 1543. március 24-én kelt Genfben. A másik végére ezt jegyezte: „1562. március 29, húsvét”. . A nagyszombati levelet Viret lausannei lelkésznek írta arról, hogy a genfi városi tanács magának akarta fenntartani a jogot, hogy kit lehet eltiltani az úrvacsorától. Ezt Kálvin oly mértékben elfogadhatatlan beavatkozásnak tartotta az egyház bels ügyeibe, hogy kijelentette: „Ezt a döntést csak akkor ersíthetik meg, ha engem megölnek vagy elégetnek”. Végül is a tanácstagok bár kelletlenkedve, de engednek Kálvinnak, miután „hosszú, komoly beszédben az egész dolgot megbeszéltem velük”. Ilyen vita után állt fel a szószékre bizonyságot tenni a Feltámadott Úr erejérl.
Desprez poitiersi lelkészhez halála eltt két évvel ír lelkigondozói, fegyelmez levelet. Egy vitatott házasságkötés kapcsán jövre vonatkozó intésnek szánja sorait. Nagyon szintén, már csaknem bántóan ír Kálvin, de nyilván a jobbítás és a belátásra segítés szándékával: „Nem hallgathatom el Ön eltt, hogy a lehet legrosszabb hírek terjednek Önrl…Ön embereknek akar tetszeni, s vitorláját mindig szélirányba fordítja”. Ezen a jövben változtatni kell az evangélium érdekében  - tanácsolja Kálvin.
Ima, ima, ima – húsvétkor és mindig
Kálvin számára hajnalban kezddött a nap, „imasznyegére” ereszkedve társalkodott Urával. Minden napját, ünnepeit és hétköznapjait is térde ereszkedve kezdte és fejezte be. Reggeli imáját késbb liturgiai formába öntötte. Így hangzik: „Istenem, Atyám és Szabadítóm, mivel tetszett Neked, hogy engem ezen az éjszakán, mely most elmúlt, kegyelmedbl megtartsál, s erre az új napra juttassál, ami éppen most kezddik, tedd meg, hogy egészen szolgálatodra állhassak. Segíts nekem, hogy minden gondolatom, beszédem, cselekedetem tetszésdere lehessen, a Te akaratodnak engedelmeskedhessem, és minden lépésem a Te tiszteletedre, testvéreimnek pedig üdvösségére váljék. Amint ebben a földi életben a Te napvilágodat kiárasztod az egész világra, úgy világosítsd meg az én értelmemet a Te Lelked világossága által, hogy a Te igazságod útjait követhessem. Minden, amit ma megteszek, Istenem, arra a célra irányul, hogy Téged szolgálhassalak, Téged magasztalhassalak, minden jót egyedül a Te áldásodtól várhassak, és semmit se tegyek, ami nem kedves Eltted. Segíts, Uram, hogy mindennem munkámban, amit testemért, és a jelenvaló világért végzek, lélekben felemelkedhessem ama mennyei és boldog élet felé, amit Te készítettél gyermekeidnek. Ámen” (fordítás a Bulletin d’Information de l’Eglise Réformée 1/09 alapján - drbl)
FORRÁS: www.reformatus.hu

Dr. Békefy Lajos

blank.gif
blank.gif blank.gif
Értékelés
blank.gif
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
blank.gif

Navigáció
blank.gif Letltsek
Cikkek
Trkp-Nagytemplom
Trkp-Lelkszi Hivatal
Keress
Linkek
Kpek
Közbeszerzés
blank.gif
Bejelentkezés
blank.gif
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
blank.gif
Generálási idő: 0.05 másodperc 1,359,363 egyedi látogató Soli Deo Gloria!