 Éppen 70 esztendeje érkezett városunkba Arany László tiszteletes, aki fiatalsága minden lendületével, buzgalmával néhány héten belül életre hívta a Sztárai énekkart. Hogy a kórus ma is létezik, az kegyelem, hisz a XX. század nehézségeit, megpróbáltatásait átvészelni másképp nem lehetett. Az Úristen kegyelmébõl olyan sikereket is megélhetett ez a közösség, amely keveseknek adatik meg. Nem zajos sikerek ezek. Nem cikkeztek arról sehol, hogy hány gyülekezetet látogatott végig a kórus, hány kis faluban, nagyobb városban hirdette Isten visszavonhatatlan ígéreteit, hordta vállán református gyülekezeti éneklésünk megújítását, alakított ki nagy zeneszerzõkkel zenetörténetileg is jelentõs kapcsolatokat. Mindez a háttérben, hivalkodás nélkül zajlott, Arany László lelkipásztor-karnagy szívbéli elkötelezettségével.
Míg a környékbeli gyülekezetekben sorra születtek, majd szûntek meg énekkarok, addig a ceglédiek bástyaként álltak, erõt adva ezzel a kórusmuzsikával foglalkozni vágyóknak, hitbéli megerõsödést a hallgatóknak.
Ajánlom minden zeneszeretõ, keresztyén, ceglédi testvéremnek a kórus 70 éves történetérõl szóló könyvet, melyet Arany János karvezetõ, fõiskolai tanár lektorált és szerkesztett, a borítógrafikát Kernács Viktória készítette. Zeneszeretõknek érdekes lehet, miként is alakult a 30-40-es évek zenei élete városunkban, milyen jelentõs személyiségek fordultak meg (akkor még egy) gyülekezetünkben. Milyen kitörési lehetõségei lehettek egy ilyen énekkarnak. Keresztyéneknek megerõsítést adhat, ha olvassák, hogy mustármagnyi hittel is lehet hegyeket megmozgatni, ceglédiként pedig érezzük magunkénak ezt a kis közösséget, amely 70 éve viszi hírét városunknak határainkon túl is.
Vegyük, vigyük, ajándékozzuk! A kórus múltja, jelene mindannyiunké!
Pintér Péterné |
