Mindhárom külön-külön is „megér egy misét”...
Tavaly ünnepeltük a reneszánsz évét, és ez volt egyben e Biblia éve is. Két folyamatos ünnep egy évben – egymás mellett, de nem egymás ellen. „Õk” ketten ugyanis kifejezetten szeretik egymást – dacára minden ellenkezõ híresztelésnek.
Az igaz ugyan, hogy a reneszánsz idején kapott igazán elõször komoly és sokszor igencsak karakteresen megfogalmazott kritikákat az egyház, de ekkor születtek meg az elsõ nemzeti bibliafordítások is.
(Nálunk a XV. század közepe táján Báthory László pálos szerzetes tett le az asztalra egy teljes magyar nyelvû Szentírást, ami még Mátyás király corvinái között is helyet kapott, de sajnos a török hódoltság alatt elveszett.)
Úgy is mondhatnánk, hogy a reneszánsz „elõestéjén” Assisi Ferenc bukkant fel, és fogalmazta meg kemény kritikáját, mintegy elõrevetítve a reformációt, ami jó háromszáz évvel késõbb „érkezett meg”, már talán egy kicsit túl is a reneszánsz koron.
Mindazáltal talán nem túlzás kijelenteni, hogy reneszánsz nélkül reformáció sem igen lett volna. Egyrészt ekkor alakult ki az a polgárság, amely késõbb a protestáns egyházak bázisát jelentette, másrészt a kor visszatekintõ, a gyökereket keresõ szemléletmódja egyértelmûen tükrözõdik a reformátorok és követõik nézeteiben is.
(Hej, bizony lassacskán újra szükség lenne egy reneszánszra...)
- - - - - - - - - -
Idén Kálvin Jánost ünnepli egyházunk, a nagy reformátor születésének 500. évfordulóján. Nem lesz könnyû õt ünnepelni, aki egész életében menekült a méltatások elõl, aki még ahhoz is ragaszkodott, hogy jeltelen sírba temessék, s aki valószínûleg az emlékére állított szobrok miatt is mérges lenne. Nem lesz könnyû, de azért megoldjuk – a nyakas kálvinista mindig is találékony ember volt. Kálvint ünnepelni? Isten ments! „Csak” a munkásságát, az egyházra és a társadalomra gyakorolt hatását méltatjuk majd, nem õt magát...
Ahogy a Biblia és a reneszánsz éve, úgy a Kálvin-év is jó alkalom arra, hogy kicsit megálljunk, vagy legalább lassítsunk, hogy oda tudjunk figyelni azokra a nagyon fontos dolgokra, amitõl mi református keresztyének vagyunk. Ehhez adjon mindnyájunknak az Úr jó egészséget, békességes esztendõt!
Szatmári Gábor
|
