NYOLCADIK FABULA
A farkasról és a daruról
Egy farkas lõn nagy kénlódásba, mert egy darab csont akadott vala a torkába. Nagy sokat ígére, ha valaki volna, ki megmentenéje tõle. Talála egy darura, és mondá annak: „Kérlek, ne hagyj. Hosszú nyakod vagyon, kérlek, ne hagyj: te beérhetsz, és kiveheted torkomból a darab csontot.” A daru benyúla a farkasnak torkába az õ hosszú nyakával, és kivoná a darab csontot belõle. És midõn az ígéretet megkérné a farkastól, felele a farkas, és mondá: „Nem tudom, mit kévánsz. Bezzek hálaadatlan vagy. Mert szájamba vala a nyakad. Nem tudod-é, mely igen hegyes fogaim legyenek: nyilván köszenet volna benne, hogy el nem haraptam fejedet. Ám lásd, ha jól nem cseleködtem veled? Ezt kedig nem gondolván, eljössz, és nem tudom, micsoda jutalmot kévánsz?” Ezt meghallván a daru, megpirula és elméne.
ÉRTELME
E fabula ezt jelenti, hogy minden, aki kárt nem akar vallani, a gonoszságos és álnak embert elkörülje, és véle ne társolkodjék. Sem jámborságod, sem szolgálatod, sem jótéted nem használ õnála, és semminek becsüli. Az õ természeti az, hogy a jót mindenkor gonosszal füzeti meg. Azért igazán szokták ezt mondani: jótétel helyébe mást ne várj.
—————————————————————————————————
KILENCEDIK FABULA
Két ebrõl
Egy komondor temérdek kölykökkel más ebnek háza elejbe méne, és szép szóval kezde az ebnek könyörgeni, mondván: „Jó felem, ím terhes vagyok kölkökkel, és reám érközett az idõ. Kérlek, fogadj be házadba, hadd kölykezem ott, mert nincsen szállásom.” Felelé az eb: „Bátor jõj be, nyugodjál itt, és tödd dolgodat: én addig kimegyek a házból.” Midõn annak utána megkölközett volna, és a kölykök valamennyére felnõttenek volna, eljöve az eb, és kéré a komondort, hogy kiürítené a házat. „Mert magamnak is kell” - úgy monda. De az nem akará. Néminemû idõ múlva ismeg eljöve az eb, és haraggal kezdé a házát visszakérni. A komondor is haraggal kezde felelni, és mondá: „Mit háborgatsz engemet méltatlan? Lám, reám támodtál. Meglátod, hogy semmi nem kél akaratodban. Erõsb vagyok náladnál.” És azonközbe fogait kezdé reá fenni és a kölyköket reá nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét, és elkele pironkodni.
ÉRTELME
Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék, és úgy tegyen jól más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába mondották a régiek: Kötve higgyed komádat, vajki ártalmas a hízelkedõ beszéd. Pokolmadár az hipokrita. Egyfelõl kenyeret mutat, másfelõl követ tart kezében.
|
