"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki."
Jak. 1;5.
Nem, nem azokról a május elsejékrõl van szó, amikor még alanyi jogon járt a sör meg a virsli, no meg volt vurstli (persze ez utóbbi már csak forintért!), hanem sokkal régebbiekrõl.
Hosszú évszázadokon keresztül a katolikus egyház Jakab és Fülöp apostolt ünnepelte e napon. Képük föllelhetõ a Szent Koronán is (l.: fent), és ez nem véletlen: úgy tudni, Szkítiában, azaz Szittyaországban is térítettek.
Aztán 1955-ben Munkás Szent József, a munkások védõszentje „foglalta el” május elsejét. Gondolhatnánk a dátumból, hogy a keleti blokk békepapjai hódoltak be, de nem: maga XII. Piusz pápa rendelte így. (És ez nem az elsõ, de nem is az utolsó „csavar” volt szegény ünnep történetében!)
Jakab és Fülöp így aztán szép lassan elfelejtõdött. Május elsején legalábbis már senki sem beszél róluk, pedig ha tizedannyi hitünk, elszántságunk, bölcsességünk lenne, mint nekik volt, nem itt tartanánk, mi keresztyének...
A mottóban idézett levelet Jakab így folytatja:
„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.” Jak. 1;6.
Mert erre van most szükségünk: hitre és bölcsességre... és van-e az egyik a másik nélkül? Ha van május elsejének „üzenete”, idén tán épp ez az...
Szatmári Gábor |
