 László Gyuláné, Berde Ilona 2009 szilveszterén ünnepelte 100. születésnapját. Élete történetével, értékes gondolataival, híres emberekkel való találkozásaival, egészséges életmóddal kapcsolatos jó tanácsaival egy-egy könyvet meg lehetne tölteni. Ezt most itt nem tudjuk leírni. Felköszöntötték hozzátartozói. De közösségünkben betöltött fontos helye mutatja, hogy a 100. születésnapján rengeteg ember kívánt még neki hosszú boldog életet.
Forgácskúton született. 1909 december 31-én. Édesapja Berde Domokos édesanyja, Sántha Berta, bátyjával Berde Pál Lajos, nevelkedtek, együtt tanulgatták az élet szép és nehéz dolgait. Brassóba a Katolikus Nõvérek Zárdájában nevelkedet.
Egy gyönyörû erdélyi kis faluban, Szacsván töltötte a gyerekkorát. Fájó volt megélni, hogy a Trianon miatt az addig magyar iskola falán román zászló lengett. Férjével, László Gyulával nem sokkal a második világháború kitörése elõtt kötötték össze életüket 1932-ben.
A második világháború végén menekült férjével együtt Németországba.
Öt évet vártak itt, hátha jobbra fordul az élet Magyarországon. De mikor látták, hogy a politikai helyzet egyre rosszabb, Isten megnyitott számukra egy új utat, és elhajóztak Észak-Amerikába 1947-ben, Minnesota államban leltek otthonra.
Ezután Los Angelesbe költöztek. Hitvalló élete mindig megmutatkozott. Hollywoodban férjével együtt az ottani magyar gyülekezet alapító tagjai voltak. Áldozatkészen építették a templomot, és gondoskodtak arról, hogy az egyház betöltse küldetését.
A férje 93 éves korában hunyt el. Férje halála után még 5 évet élt kint Kaliforniában. Ezek után, mintegy 17 évvel ezelõtt hazatért hazájába, pontosabban a Kárpát-medencébe. Saját bevallása szerint azért mert: „Isten segítségével szép javakat gyûjtöttem össze. Én már úgy sem élek sokat, ne az idegenek kapkodják szét a vagyonom. Hanem inkább a leszegényedett, tönkrement magyar nép között osztom szét. Egy budapesti barátnõm találta ezt a lakást számomra, ami azonnal megtetszett, s 15 éve már hogy ide költöztem”. 15 évet élt itt közöttünk. A Cegléd-Nagytemplomi gyülekezet nélkülözhetetlen tagja volt. Bármirõl is beszélgettünk, állandó derûje, mély hite átsugárzott szavain. Igazi felüdülés volt a vele töltött idõ. Mindvégig kitûnõ egészségnek örvendett, szinte soha nem láttuk betegnek, sõt, õ látott el mindenkit egészségügyi tanácsokkal, és el is hittük neki, hisz évszázados tapasztalat volt mögötte. Az elmúl õsszel szeptemberben aztán megrendült az élete. Már õ maga is érezte, hogy fárad, de rendíthetetlenül igyekezett gondoskodni mindenrõl maga körül.
Többször kórházba került gyomorpanaszaival. Az utolsó napokig hite, hogy talán még meg tud erõsödni. Szeretett volna még együtt ünnepelni velünk december 31-én. Szeretett volna még Szacsvára haza menni. Egészsége azonban nem tagadta meg korát. Fokozatosan gyengült, és végül november 26-án pénteken reggel 7.30-kor csendesen elaludva átadta lelkét teremtõ ura kezébe. December 3-án, pénteken 10.00 órakor búcsúztattuk a Nagytemplomi Gyülekezet Gyülekezeti Házában, majd hitvese mellé helyeztük Budapesten a Kerepesi Temetõ Fiumei Úti sírkertjében. Mindenkinek hiányzik. Isten Szentlelke vigasztaljon mindannyiunkat.
Hánka Levente
|
