 Vasárnap reggel hét órakor elindultunk Beregsurány felé, ahol átléptük a határt. A határátkelés sikeres lebonyolítása után rövid idõ alatt Beregszászba érkeztünk. Közben csatlakozott hozzánk idegenvezetõnk, akirõl már néhány sorral fentebb említést tettem. Segítségével megismerkedtünk Beregszásszal. A városnézést követõen pedig Viskre mentünk, ahol szállásadóink már vártak bennünket.
A következõ két nap nagyon gazdag programot tartogatott számunkra. Hétfõn voltunk a Szinevéri Nemzeti Parkban, ami egy gyönyörû természetvédelmi terület. Elmentünk a Vereckei-hágóhoz, ahol egykor honfoglaló õseink bevonultak a Kárpát-medencébe. El sem lehet mondani, hogy milyen érzés ott lenni és megkoszorúzni a honfoglalás emlékére állított millecentenáriumi emlékmûvet. A nap folyamán megrázó élményben is részünk volt a Szolyvai Emlékparkban, amely a II. világháború végén Szolyván létesített gyûjtõtábor áldozatainak állít emléket, és magában foglalja az I. világháborús katonatemetõt is.
Kedden a técsõi városnézést követõen Rahónál megnéztük Európa közepét, majd tovább indultunk Ökörmezõre. Itt terepjárókba szálltunk, amelyek felvittek minket a Tisza forrásvidékéhez. Egy igazán izgalmas kalandtúrában volt részünk, amihez egy kis gyaloglás is társult az utolsó egy-másfél kilométeren. Megérte, mert a jutalom nem maradt el. Láthattuk, hol ered a Tisza, magunkba szívhattuk a friss levegõ illatát és ihattunk finom forrásvizet.
A negyedik napon, szerdán Munkács várába látogattunk el. A vár jelenleg mûemlék, benne múzeummal. Igazán ezt az élményt sem lehet szavakkal kifejezni. Munkácsról Beregszászba indultunk, ahol mindenkinek lehetõsége volt még egy kis vásárlásra. Ezután sajnos el kellett indulnunk hazafelé. Elbúcsúztunk idegenvezetõnktõl, majd a határ felé vettük utunkat. A határátkelést követõen pedig jöttünk és jöttünk és az esti órákban érkeztünk haza. A négy nap folyamán a szállásadó családok gondoskodásának köszönhetõen bõséges és finom reggeliket és vacsorákat kaptunk. A napi program közben pedig volt lehetõségünk ebédelni és helyi különlegességeket megkóstolni.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében, akik ott voltunk, nyugodtan mondhatom azt, hogy felejthetetlen emléket adott ez a kirándulás. Megismerhettünk egy minden tekintetben más világot, mint ahol mi élünk itt, Magyarországon. Láthattuk az elbûvölõ szépségû kárpátaljai tájat, a gyönyörû városokat, kulturális értékeket. Van azonban, ami mindezt felülmúlja, hiszen megtapasztalhattuk a friss levegõ, a természetes víz értékét; az emberek végtelen, feltétel nélküli önzetlen szeretetét, kedvességét, amit felénk árasztottak. Ez egy hatalmas nagy kincs, amit itthon sajnos már nagyon nehéz megtalálni. Köszönet érte az Úrnak!
Reggel Dóra |
