„Az egyház felépülésének, mûködésének nagy része önkéntes munkából tevõdik össze, a presbiterektõl a kántorokon keresztül a templomot takarítókig sok mindenki szolgál. Az önkéntesség nem más, mint az egyetemes papság gondolatának megélése. Felelõsségünk van a társadalomban, felelõsségünk van az Isten országának építésében” – mondja Siba Balázs zsinati ifjúsági tanácsos.
A nagy cél pedig az, hogy a gyülekezet jelenlegi és leendõ tagjai elkötelezõdjenek az egyházban, késõbb pedig mint aktív egyháztagok integrálódjanak. Hiszen a gyülekezet az a közösség, ahol bölcsõtõl a koporsóig találnak maguknak munkát, szolgálatot az emberek.
Nemzetközi szinten egyre több helyen megvalósult, hogy a gyülekezetek kijelölnek egy napot, amikor hálát adnak Istennek azért, hogy mennyi kincsük van egymásban, ezzel együtt megköszönik a közösségért végzett szolgálatot. Van, ahol az istentisztelet része ez, majd ezt követõen szeretetvendégséget tartanak, hiszen az egyházi önkénteseknek is nagyon fontos, hogy érezzék a közösség szeretetét, és azt is, hogy megbecsült dolog az, amit tesznek.
Önkéntesnek lenni öröm a közösség, a tapasztalatszerzés, a tanulás miatt, azért, mert valami fontos dologban segédkezhetünk, hasznos munkát végezhetünk, és elsõsorban azért, mert Isten országát építjük ezzel a szolgálattal.
Kedves Testvérek!
A tavasz beköszöntével gyülekezeti házunk körüli teendõk is megsokasodnak. Nagy szükség lesz a szorgos, dolgos emberek kétkezi munkájára, a közöttünk élõ szakemberek tapasztalataira, a jó ötletekre.
Amennyiben az Úr lelke munkálkodik bennünk és késztetést éreznénk magunkban a gyülekezeti életünk bármely területén való részvételben, úgy továbbra is bárki jelezheti a lelkészi hivatalban. Errõl a Nagytiszteletû Úr korábban már említést tett.
„ Nekünk annak dolgait kell cselekednünk - míg nappal van -, aki elküldött engem. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.”
Jn 9,4
Dékány Éva |
