Az õrségi reformátusok Nagypéntek reggelén forralt tejet fogyasztottak kenyérrel. Az ebéd sokféle lehetett: babgánica, fõtt aszalt szilva és alma az édes fõzõlével együtt, vagy aszaltszilva-leves, tejfölös bab, gánica mákkal, tejjel, szárazbab tökmagolajjal és hagymával, mézes laska, tejfölös szilva. A Tápió menti protestánsok Nagypéntek délben rántott levest és kifõtt tésztát, vacsorára tejet, aludttejet, túrót fogyasztottak. A Rábaközben a tojásos, tejes ételek és a tésztafélék mellett vadsóskát, gombát is gyakran fõztek. Zöldcsütörtökön vagy Nagycsütörtökön a legtöbb rábaközi és szigetközi családban valamilyen zöldfõzeléket ettek tojás feltéttel. Nagypénteken a kapuváriak lencsét fõztek, hogy sok pénzük legyen. Finom böjti vacsora volt még a csírás bab és a szaladós. Országszerte elterjedt böjti étel volt a bableves, tojásleves, rántás nélküli krumplileves, babsaláta, krumplisaláta és a fõtt tészták, ezek közül is a mákos tészta.
Korondi Rózsa
|
