2019 Mjus 20

Pnksd!
blank.gif

    Mai világunkban az egyre elmagányosodó ember bels lelki indíttatásból keresi a közösséget. Bennünk van egy titokzatos vonzás, mely a csoporthoz, a közösséghez visz minket. Néha ennek ellentéteként éljük meg ennek a fordítottját, vagyis azt, hogy menekülünk az emberek közösségeibl, a társaságból. Vajon melyik az igazi vágy? Vagy esetleg van mind a kettnek valami létjogosultsága életünkben? Ha komolyan elgondolkodunk, akkor valószínleg arra a megállapításra jutunk, hogy bármennyire is elegünk lenne a társaságból, az emberek közösségébl, legbelül tudjuk, hogy igaz a régi szlogen: „egyedül nem megy”.
Több társadalmi összefogás van jelen ma is Magyarországon. Itt nem csak az életment, nemzetment, „államadóság ment” összefogásokról beszélünk csak, hiszen talán mindenkinek rögtön eszébe jut valami egyéni, sajátos összefogás, amit talán nemrégiben tapasztalt meg a családban, rokonságban, munkahelyen esetleg egyházában, kisebb vagy nagyobb közösségében. Minden összefogás akkor marad meg „jó szájízzel” a gondolatainkban, ha az egy pozitív gondolat köré csoportosul (hiszen vannak negatív összefogások is, de ezekrl nem szeretnék beszélni, nehogy már a puszta felelevenítésükkel „ördögöt fessünk a falra”). Hogy miként kapcsolódik az összefogás gondolata a pünkösdhöz? Az Apostolok cselekedeteiben a 2. rész 44-ik versétl azt olvassuk hogy a pünkösdkor megszületett gyülekezetben, akik hittek, együtt voltak, mindenük közös volt. Vagyonukból mindig azoknak juttattak akiknek szükségük volt rá, napról napra egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban. Amikor házanként megtörték a kenyeret örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérték az Istent, és kedvelte ket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülkkel.
Ebbl világosan látszik, hogy valami olyan összefogás keletkezett, aminek a jellemzi ers pozitív változást eredményeztek az „egész nép” életében. Hiszen kedvelték ket, és ha olyanok vesznek körbe akiket kedvelek, akkor az én hangulatom is jobb. Vagyis amikor az egyház pünkösdkor megalakult, akkor a Szentlélek közössége, olyan összefogásba hívta azokat akik erre nyitottak voltak amit mindenki örömmel vett tudomásul. A mintegy három ezer ember „egy lélekkel” volt. Valami olyasmi lehetett ez a megtapasztalás, hogy ha valakinek valami gondja, baja volt, nem maradt vele egyedül. Ott voltak vele a testvérek a hitbe, segítettek. Gondoskodtak egymásról, az özvegyekrl, az árvákról, a betegekrl.
Mi nem szeretnénk egy olyan közösségben élni, ahol bizalommal fordulhatunk azok felé, akik mellettünk vannak, élnek? Nem szeretnénk tudni, hogy nem maradunk magunkra küzdelmeinkben, betegségeinkben, félelmeinkben? Hogy imák szólnak értünk, és maga az Isten van velünk? Nem szeretnénk-e, ha azok is örömmel gondolnának ránk, akik ugyan nem tartoznak a mi csapatunkba, de ebben a városban élnek? Ha kedvelnének minket, ha jókat mondanának rólunk, mert jókat tapasztalnának meg tlünk? Én úgy gondolom, hogy mindenki szívesen lenne tagja egy ilyen közösségnek.
De hát ez a mi egyházunk! Ilyen. Vagy legalábbis ilyennek kellene lennie. Szívem mélyén él egy kép az egyházról. Arról az egyházról, amelyik ilyen. Ahol a jó uralkodik, önzetlenek az emberek, nincs presztízs, nincs kiváltság, nincs különbözség, nincs harag, nincs félelem bántástól vagy pletykától. Ahol szeretet van, ahol sok segít kéz nyúl azok felé, akik elesettek, ahol baráti bizalmas közegben imádkozhatunk, ahol bátorítanak minket a feladatok ellátására családban, munkahelyen és egyházban. Ahol szeretettel figyelmeztetnek arra, ha valamit nem jól gondolok vagy teszek, hogy nehogy ezzel bántsak meg valakit, ahol ezzel a felemelnek, bátorítnak és segítenek. Ahol az Isten parancsol, és nem a tekintély, ahol a szükségei fell nézik az embert, és befogadják a legkisebbeket is.
Benned is él a vágy egy ilyen közösség iránt, egy ilyen egyház kedves testvérem? Már ketten vagyunk. Most már csak el kell kezdenünk megvalósítani. Talán nem könny, és úgy gondolod, erre mi képtelenek vagyunk. Pedig nem! Számtalan példa igazolja, hogy képesek vagyunk rá! Hiszen a szeretetnek ezek a lángjai kis lángnyelvekben talán mindannyiunkban ott fénylenek. Csak kell hozzá két dolog: a te akaratod, és a nagy isteni láng. A te akaratodat te vezéreled. Ha megvan benned, csak következetesen tenned kell, amit akaratoddal meghatároztál magad számára. Isten Lelkét, a „nagy isteni lángot” nem mi irányítjuk. Azt adja hozzá. De bizonyíték van rá, hogy ahol erre az emberek megnyíltak, ott jött a „nagy szélzúgás” és a Szentlélek lángja elsöpört minden kisstíl emberi, vagy ördögi akadályt, és megszülethet bennünk a NAGY ÖSSZEFOGÁS. Istennel és emberekkel – egymással.
Áldott Pünkösdöt, lélek általi újjászületést mindenkinek!

Hánka Levente

blank.gif
blank.gif blank.gif
Értékelés
blank.gif
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
blank.gif

Navigáció
blank.gif Letltsek
Cikkek
Trkp-Nagytemplom
Trkp-Lelkszi Hivatal
Keress
Linkek
Kpek
Közbeszerzés
blank.gif
Bejelentkezés
blank.gif
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
blank.gif
Generálási idő: 0.10 másodperc 1,358,906 egyedi látogató Soli Deo Gloria!