"Áldást, békességet kívánok a gyülekezet tagjainak! A mai vasárnap egy új zsoltárt/dicséretet fogunk megtanulni… -hangzanak el az ismerõs mondatok az Istentisztelet keretein belül énektanításkor. Bizonyára mindenkinek ismerõs az a Bocskait viselõ fiatal lány, aki a vasárnapok alkalmával kiáll a gyülekezet elé éneket tanítani és orgonával kíséri a gyülekezeti énekeket vagy csak igyekszik valamilyen szép dallamot kitalálni vagy darabot játszani bevonuló és kivonuló zenének. Azt viszont kevesebben tudhatják, hogy valójában hogyan került a gyülekezetbe? Hol tanul? Mi köze van a zenéhez és Istenhez? Ebben a cikkemben most szeretném egy kicsit jobban megismertetni magam a gyülekezettel, de elsõsorban nem azzal a céllal, hogy ki is vagyok és mit csinálok, hanem hogy Isten hogyan munkálkodott az én életemben is.
Már óvodás korom óta jártam az Újvárosi Református Gyülekezetbe. Elõször még csak a gyermek csendes hetekre, aztán a vasárnapi iskolába is. Már ekkor nagyon lekötöttek a szebbnél szebb bibliai történetek és ahogy teltek az évek egyre aktívabb tagja lettem a gyülekezetnek. Persze arra sosem gondoltam, hogy valaha kántor leszek. Sõt, kimondottan ellene voltam. Még ma is elõttem van az a kép, amikor az újvárosi kántor, Hajnal Ildikó azt mondta nekem, hogy belõlem kántor lesz. Én meg azt mondtam magamban: "Belõlem kántor! Sosem!"
Tanulmányaimat a Református Általános Iskolában kezdtem és 4. osztályos koromban Drávucz Renáta tanítványaként megismerkedhettem a zongoramuzsika szépségeivel. Aztán annyira "megfertõzött" a zene, hogy úgy döntöttem zenei pályára megyek. Nagyon gyorsan fejlõdtem. Ezt legfõképpen a szorgalmamnak köszönhetem, amit talentumként kaptam Istentõl. Aztán elérkezett a felvételi és Kecskemétre jelentkeztem a Kodály Zoltán Zenemûvészeti Szakközépiskolába, ahová fel is vettek zongora szakra. Ott Gerhát László tanított zongorán játszani. Év közben azonban valami más is felkeltette az érdeklõdésemet: ez pedig az orgona volt. Már gyermekkoromban is szívesen hallgattam orgonazenét, de sosem gondoltam rá, hogy valamikor közelebbrõl is megismerkedem ezzel a hangszerrel. Itt édesapám szavai jutnak eszembe, aki gyakorta azt mondta nekem: "Egyszer majd Te is megtanulsz orgonálni!". Így is lett, a második évemet már orgona szakon folytattam Révész Lászlónál, aki sokszor a kötelezõ anyag tanítása mellett rengeteg tanáccsal és hitbéli neveléssel látott el. Erre szükségem is volt, ugyanis a szüleim 16 éves koromban bejelentették, hogy elválnak, és bár én 13 éves koromban megtértem, mégis ezt az évet tudnám az igazi megtérésemnek elkönyvelni. Mert ekkor értettem meg, hogy mit jelent igazán átadni az életemet Istennek. Nagy volt a teher, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Kezdtem megtanulni igazán bízni Istenben. Aztán az orgona miatt keresnem kellett egy gyakorlóhelyet valamelyik templomban. Isten azt a gondolatot adta, hogy menjek át Nagykõrösre és ott próbálkozzak. El is mentem egy Istentiszteletre és ott megismertem dr. Dávid Istvánt, aki szintén egy olyan személy lett az életemben, aki felkarolt és segített a tanulmányaimban és olyan "eszköze" volt Istennek, aki által közelebb vitt a kántori szolgálathoz. Egyik nyáron meg is kérdezte tõlem: "Nem akarsz Budapestre menni kántorképzõbe?"
Én akkor hallottam a kántorképzõrõl és úgy gondoltam nem veszítek semmit, ha elmegyek. 2007 nyarán jelentkeztem és számomra az a három hét egy újabb változást hozott az életemben. Akkor jöttem rá, hogy nekem kántornak kell lennem és ez az a szolgálat, amit be kell töltenem a gyülekezet életében. Kántori szolgálatom elején gyakran kijártam Szegedi Gyulával Csemõbe és ott kísértem orgonán az énekeket. A cikk elején feltettem egy kérdést, hogy vajon hogy kerültem a nagytemplomi gyülekezetbe? Bevallom õszintén ezt én sem tudom. Ezt is csak Isten tervének tudom vélni. 2008 nyarán szintén kántorképzõn voltam, amikor Gulyás László Nagytiszteletû úr fordult hozzám azzal a kérdéssel, hogy nem vállalnám-e a kántori szolgálatot a gyülekezetben? Igennel válaszoltam és 2008. július 28-án kezdtem meg kántori szolgálatomat a Nagytemplomban. Nem sokkal utánam megválasztották Hánka Levente Nagytiszteletû urat a gyülekezet lelkipásztorának, akivel a mai napig igazi szolgatársként végezhetem a szolgálatomat.
2009-ben érettségiztem és Dr. Dávid István ajánlásával jelentkeztem Nagykõrösre a Református Tanítóképzõ Fõiskolára, tanító-kántor szakra. Jelenleg másodéves hallgatója vagyok az iskolának és ha Isten is úgy akarja, jövõre megszerzem a kántor szakból a diplomámat. Nemrég a kántor szakos hallgatókkal egy csodálatos hetet tölthettünk el Németországban a Herfordi Egyházzenei Fõiskolán. Nagy hatással volt rám ez az út és ha Isten is megerõsít ebben, akkor jövõbeli terveimhez tartozik, hogy kimenjek oda tanulni és minél jobban tökéletesítsem a zenei tudásomat. Ezt viszont Istenre bízom, mert tudom, hogy Õ idõben meg fogja mutatni, hogy mit kell tennem és hova kell mennem.
Ahogy visszatekintek az elmúlt évekre minden egyes lépésben, döntésben Isten vezetését látom. Ennél tökéletesebben senki nem tudta volna megszervezni életemnek ezt a kis szakaszát. Remélem azzal, hogy mindezeket leírtam, a gyülekezet tagjainak is bizonyságot tehetek arról, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, de mégis csodálatosak. Merjük egész életünket átadni Istennek és tapasztaljuk meg az Õ tökéletes vezetését.
Soli Deo Gloria!
Czékmány Szandra
|
