Népszokásainkról manapság, szinte már csak az idõsebbektõl hallhatunk. Olyannyira feledésbe merülnek ezek a magyar kultúránkhoz szorosan hozzátartozó hagyományok, rítusok, melyekrõl, ha tudjuk is, hogy túlnyomó részük babonákra, hiedelmekre épül, mégis kötelességünk megõrizni, és tovább adni az utánunk következõ nemzedéknek.
Magyarországon csakúgy, mint Európa számos országában a pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az õsi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsõsorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennõ a római mitológiában a növények, virágok istennõje. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsõsorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.
A magyar kultúrában több szokás kötõdik a pünkösdhöz.
A Pünkösdi királyválasztás a középkor óta ismert szokás, ekkor erõpróbákon, ügyességi versenyeken választották ki a legerõsebb, legügyesebb legényt, aki késõbb a többiek vezetõje lehetett. Õ lett a pünkösdi király, aki minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a csárdákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott.
Adománygyûjtõ népszokás volt a pünkösdi királynéválasztás a falubéli lányok közül. A fiatal lányok énekeltek, táncoltak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak.
Komatál küldés. A komatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot, ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendõvel letakarva küldte vissza.
Zöldág-járás, zöldág-hordás. A pünkösdi idõszak jelentõs szertartása a zöld ágak házba vitele volt. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, frissen vágott zöld ágakat tûztek. A termékenység és bõvelkedés érdekében tették mindezt. A földbe tûzött ággal a jégverést és a kártevõket szerették volna elkerülni.
Pünkösd a húsvétot követõ ötvenedik nap, neve a görög pentekosztész ötvenedik szóból ered. A szentlélek eljövetelének ünnepe.
Hitünk szerint Jézus Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyûltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk." (ApCsel 2:1-4)
Hiszek Szentlélekben.
Dékány Éva |
