 | Kedves Testvéreim az Úrban!
Leírom nektek az átélt dolgokat, mivel én még mûtve nem voltam (72 év),
amikor megtudtam, hogy gerinc-mûtét, az ó-emberem megriadt!
Az új-emberem azt mondta, kérjek imatámogatást!
Hát én kértem!
És ti imádkoztatok, amit nagyon hálásan köszönök!
11-én kora reggel indult a vonat velünk Szolnokra és már az úton jött az SMS: 45. Zsolt. 18., Ézs. 35:6
Jn. 5:8
Kriszti, Évi, Emmi , Irénke, K. Attila, Euniké.
Ki NE hagyjak valakit!
Már email-ben is sok bátorítást kaptam, L. Z. Tiszteletes Úrtól, Barbitól, Laurától, Istvántól, Krisztitõl és Csabitól is!
Köszönöm a mosdósi szeretetotthon lakóinak az értem való imádságot!
Azt nem tudom, miért kellett hétfõn befeküdnöm, mikor csak közvetlenül a mûtét elõtt foglalkoztak velem.
Addig, beszélgettünk az az-napon mûtendõ beteg-társakkal.
Én nem vagyok egy nevetgélõs valaki, de ezen a napon én nagyon jó hangulatban voltam!
Ezt az imatámogatásnak tudom be.
Az ima erejének, Isten-jelenlétének.
Nevetgéltem, jókedvem volt és ez feltûnõen látszott rajtam.
Egyik férfi-beteg társam azt mondta: magának túl jó hangulata van!
Mitõl van magának ilyen jó kedve? A vesztét érzi?
Ugy-e? !
NEM.! Mondtam, hanem én testem-lelkem átadtam Istennek, legyen minden úgy, ahogy Õ akarja!
Ez a Férfi, nem is tudom mit mondott, de olyasmit, hogy õ bizony NEM!
Hát, kinek-kinek a hite szerint!
Az ó-emberem ugyan kucorgott és arra gondolt:
"mi lesz, ha elvágják az ideget és lebénulok"?
De az ÚJ-EMBEREM elhessegette a rossz gondolatokat és jókedvében "REPÜLT"!
Aztán 12,25-kor megkaptam a "bátorító" injekciót, fölmásztam -segítséggel- a betegszállító kocsira.
Betakart a beteghordó, elkezdett tolni, kb.15 m után én már semmit nem tudtam!
Mikor fölébredtem, azt kérdeztem
"Még a mûtõ elõterében vagyok? Mikor mûtenek már meg?”
A szobatársam mondta, hogy már rég túl vagyok rajta.
A szerda "rózsaszínû" volt !
Mozog a lábam, mindenem MOZOG!
A csütörtök nehéz, de olyan szobatársam volt, akit nem mûtöttek és mindenben segített.
Meg az ápolók, a betegszállító is segített.
Még látogatót is küldött az ÚR.
Balogh Tünde, Cursillo-s Testvérnõ személyében, akivel rögtön megtaláltuk a "hangot" és értettük egymást.
Nagyon jólesett a látogatás!
- "Beteg voltam, meglátogattatok", ez jutott eszembe.
Pénteken már sokkal könyebb volt,
hajnalban újra jött Tünde.
A "Mai Igét" felolvastam, halkan énekeltem a "Velemjáróból" a szobatársamnak, adtam neki „Vetés és Aratás-t”.
Pénteken Õ elment.
Jött egy másik hölgy szintén infúzióra.
Õ olvasgatta a bulvár-lapokat, én meg a ”Mai Igét”, „Velemjárót”, meg könyvet a Dicsõítésrõl.
2-ágyas szoba volt.
Õ figyelt és megkérdezte:
"Te mit olvasol"?
- Ha a mai-napot elolvasom, oda-adom a Mai-Igét, mondtam.
Egész nap olvasgatta és nagyon tetszett neki. Kérdezgetett és feleltem.
Végül mindkettõjüknek adtam és megrendeltem a „Vetés és Aratás”-t és a
„Mai -Igét” is.
Én vetem a magot, a többi az Úr dolga.
Összességében minden nagyon jó volt, köszönöm az erõsítést, a velem-levést mindenkinek!
Engem "meleg fénykör" borított be , éreztem, hogy az ÚR velem van és vigyáz rám!
Köszönöm nektek!
Mindenért Istené a Dicsõség!
Testvéretek az Úrban : Éva |
|
