2019 Mjus 19

Nhny gondolat a reformcirl
blank.gif

    Újra elérkeztünk kedves ünnepünkhöz, a reformációhoz, hogy méltóképpen emlékezzünk meg a nagy eldökrl és Egyházunk születésérl. A reformációban a reform szó rejtzik, ami újítást jelent, míg a reformáció a megújulás mozgalmát jelenti. Megújulásra természetesen mindig szükség van, hiszen emberi természetünkbl adódóan hajlamosak vagyunk az elkényelmesedésre és az önkritika elhagyására és még inkább igaz ez az emberekbl felépül szervezetekre. A megújulás alapja pedig a kérdésfelvetés, az elfogadott vagy megszokott összefüggések megkérdjelezése. Természetesen nem mindegy, hogy miért tesszük fel ezeket a kérdéseket, mi vezet bennünket a megújulásban és megújításban. Ha a Szentlélek vezet bennünket, akkor a megújulás szándéka Isten felé visz, de ha az ó-emberünk saját magának mércét állítva akar reformálni, akkor könnyen rosszra fordulhat a jó szándékú kezdeményezés is. A megújuláshoz szinte párbeszéd kell. Amikor Luther 1517-ben kifüggesztette tételeit, akkor az szinte párbeszéd igénye hajtotta, hiszen hiába próbálta feszít kérdéseit a megfelel fórumokon tisztázni. A megújulás igényét egymás gondolatainak megértése vihette el odáig, hogy a reformáció során egy társadalmi szint mozgalom bontakozhasson ki. A megújuláshoz nem elegend a kritika, a megújuláshoz építeni kell. Ez Kálvin szellemi örökségének f mondanivalója számomra. Kálvin egész életében épített és nem állt meg a kérdések felvetésénél, vagy az éppen mköd egyházi szervezetek kritikájánál. A mi életünknek és keresztény létünknek is errl a megújulásról kell szólnia, hiszen több mint kétezer év építkezésével a hátunk mögött sem mondhatjuk el, hogy megérkeztünk, végeztünk, minden kérdésre megadtuk a választ. A reformáció örök, mint ahogy bneink is örök kísérink életünk során. A megújulás igénye szinte folyamatos a Bibliában. Izráel népe folyamatosan próbál megújulni, próféták és királyok próbálnak kérdéseikkel és munkájukkal visszatalálni Istenhez, lenyesve az eltévelyedéseket. Jób könyve az embernek az Istennel való kapcsolatát feszegeti, ahol Jób nézeteit ütközteti barátai elképzeléseivel. Vajon az Ószövetség nem a megújulások sorozatáról szól? Az Evangéliumok nem a megújulás lehetségét mutatják be? Jézus nem állt meg a kérdések felvetésénél, hanem válaszokat adott a kérdezknek. Pál apostol az építésnek szentelte egész keresztyén életét. A mi Egyházunk öröksége tehát a megújulás és az építés, emberként és gyülekezetként egyaránt. Tegyünk fel egymásnak kérdéseket, adjunk lehetséget az szinte beszélgetésekre, mert különben elakadunk törekvéseinkben. Ha pedig sikerül egymásban megtalálni a Szentlélek szikráját, az elszánást a jobbításra, akkor dolgozzunk együtt. Építsünk. Mert ez a feladatunk, hogy Krisztus testeként egymásra találjunk, megnyíljunk és használjuk képességeinket. Mindenki a maga módján. Ahogyan Eszter megmenti a zsidókat a kiirtástól, mert megtette amire lehetséget adott az Isten. Persze mi nem vagyunk királyok vagy királynk, de mindannyiunknak van adománya, tehetsége, tudása, tapasztalata, amit egymás és a gyülekezet építésére, jobbítására felhasználhatunk. Sokszor jelentéktelen dolgok az események csodálatos láncolatát indítják el, ezért soha ne becsüljük le lehetségeinket, hogy a kis dolgokat is megcselekedjük.
    A presbiterválasztás kiváló alkalom arra, hogy Kálvin egyházépít munkáját felidézzük, hiszen vezette be az Újszövetségre alapozva a lelkészek mellett álló presbiteri rendszert. Kálvin az Istenre alapozza az Egyházat, ahol a tisztségviselket megválasztják. Ahogy a gyülekezet tagjai nem állnak egymás felett, úgy az egyes gyülekezetek is egyforma jogokkal rendelkeznek. A látható Egyház mi vagyunk bizony: a hívek összessége, akik felvették a keresztséget és rendszeresen Úrvacsorával élnek. Az Egyház irányítását az igehirdetk és a presbiterek végzik, ahol a presbitérium az Egyház ügyeinek intézése mellett, az egyházi fegyelem megsértésével szemben is fellép. Kálvin szigora egyházi ügyekben messze földön híres volt, de tanait a Szentírás elveire alapozta, és hogy saját szerepét az Ige és Krisztus mellett miként értékelte, jól mutatja szerénysége, hogy 1564-ben saját kérésének megfelelen, jeltelen sírba temették. Keresztyénekként bizony csak Istenre építhetünk mindannyian, hogy megújulásunk ébredés legyen, és ne csak ebben a világban.

Oláh Róbert

blank.gif
blank.gif blank.gif
Értékelés
blank.gif
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
blank.gif

Navigáció
blank.gif Letltsek
Cikkek
Trkp-Nagytemplom
Trkp-Lelkszi Hivatal
Keress
Linkek
Kpek
Közbeszerzés
blank.gif
Bejelentkezés
blank.gif
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
blank.gif
Generálási idő: 0.04 másodperc 1,358,710 egyedi látogató Soli Deo Gloria!