Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség Fiatalon egy közösségben Krisztussal!!
Írta: rolah - Dátum: 2011 október 30. 20:36

    Az elmúlt napokban Hánka Levente megkért egy cikk megírására az ifjúsági csoportról. Mi is az ifjúsági csoport miért is fontos a fiatalok számára!! Persze én rögtön igent mondtam és mihelyt ez megtörtént már a félelem vett erõt rajtam!! Na, most én ezt, hogy fogom megírni, mirõl is írjak futott át többször is rajtam ez a szorongató gondolat! Sokat töprengtem, törtem a fejem mirõl is írjak! Amikor már feladni készültem a dolgot, gondoltam tartok magamban egy kis csendességet otthon a kis sötét szobámban. Egyszer csak a régi emlékképek kezdtek ide-oda cikázni a fejemben! Elõjöttek a régi barátaim képei, a kalandok és persze a gyerekkori szerelmek is..., ennél az emlékképnél hevesebben vert a szívem. Nem kellett sok idõ és a fájó emlékek is hívatlanul törtek rám, ez már kevésbé volt olyan jó! Eszembe jutottak azok a magányos pillanatok, amikor egyedül érezvén magam, ide-oda csapódva és persze önmagam keresve sok hülyeséget csináltam! Túl sokat aminek idestova két éve lett vége! Volt benne kábítószer, bûnözés, bulik, alkoholizálás, verekedés, lányok és még sorolhatnám! De ami igazán bánt a mai napig is az az, ahogyan akkor bántam azokkal az emberekkel, akik szerettek! Akarva akaratlanul is bántottam õket!!! Majd szép lassan oda jutottam, hogy majdnem elveszítettem mindent, ami fontos volt számomra! Akiket barátoknak hittem, sokszor magamra hagytak, hisz õk is az akkori világ áldozatai voltak! Mára azonban sokkal több veszély leselkedik a fiatalokra, sõt, sokkal éretlenebben kerülnek ki a világ karmai közé! És ez a sok csapda nem csak a fiatalokra veszélyes. Veszélyes szüleikre, szüleinkre is! Ma a kísértõnek még több eszköze áll rendelkezésére arra, hogy magával ragadjon bennünket! Legújabb fegyvere a magány és az egymástól való elszigetelés (erre jó többek között a Facebook is) Be kell látnunk: egyre sikeresebb is! A statisztikák, amik napról napra jelennek meg, és licitálnak rá az elõttük megjelenõre, mind azt mutatja, hogy családok ezrei szakadnak szét és egyre több gyermek, tinédzser marad egyedül csapódva ide-oda, elhagyatottan a világban! Anyák és apák éjjel-nappal dolgoznak a minden napi fennmaradásért. Ahol ez a veszély nem fenyeget, ott az egzisztencia, az életszínvonal fenntartása az, ami elragadja a szülõt (elfeledve, hogy igazából mire is van szüksége gyermeküknek, ami fontos)! A lényeg, hogy egyedül maradnak gyermekeik. Magukra hagyják õket úgy, hogy a gondoskodás és a szeretet álarca mögé bújva egy telefonnal, vagy valami ’ajándékkal’ (megvásárolják maguknak a ’nyugalmat’) lekenyerezik szeretteiket. Nem veszik észre, hogy esetleg Petinek vagy Áginak többre lenne szüksége: figyelemre, megértésre, szeretetre. Arra, hogy elmondhassák fájdalmaikat, amit egy esetleges szerelmi csalódás okoz nekik, vagy egy örömöt. Ha egy gyermek ilyen szándékkal fordul feléjük sokszor azt a választ kapja: „Most túl fáradt vagyok.”, „Nem érek rá, nekem dolgoznom kell, hogy megtudjam venni, amiért folyton nyaggatsz”. Jó kifogások, nem? (Azonban elõfordul, hogy ahol rendben a családi környezet a gyermek kerül olyan társaságba, hogy teljesen megváltozik és kifordul önmagából.) Tudom, nem minden családra, nem minden szülõre vonatkozik, de csak álljunk meg egy pillanatra és nézzünk körbe, sétáljunk egyet a városban. Szombaton vagy péntek este! Már kora este részeg, bedrogozott fiatalokkal találkozni. Ezek a gyermekek magányosak, egyedül vannak! Ezt az egyedüllétet nem fizikai valójában kell érteni, hanem lelkileg! Úgy érzik, nincs kire támaszkodniuk (pl. akikre felnéztek egy idõben), és a fent felsorolt példák egyikével találkoznak odahaza! A lelkükben ezzel a magányossággal lépnek ki a világba olyanok közé, akik hasonló ürességgel bolyonganak. Elveszett számukra a helyes ideál, példakép. Sebezhetõvé és kiszolgáltatottá válnak a világ számára, ami a kezét dörzsölve várja õket! Boldogságukat keresve egy csomó hamis bálványt állítanak eléjük (hamis ideálokat), hogy a nagy szuper vállalatok megtömhessék zsebüket! Hallottam, hogy a mai fiatalok egyik példaképe a nemrég meghalt híresség, Amy Winehouse. Ugye nem kell ragoznom, milyen életet élt. Csodálkozunk tehát? Ilyen közegben vannak, amikor a legfogékonyabbak, a legsebezhetõbbek, és amikor a hátralevõ életüket alapozhatják meg! Olyan környezetben, ahol sérült lélekkel egymásra támaszkodva bolyonganak. Ahol sokszor a barát csak addig barát, ameddig hasznot húzhat belõlünk, ahol az számít, kinek mije van. És ahol kirekesztve vannak azok, akik valamilyen hiányossággal szenvednek, akik nem felelnek meg a TRENDnek! Igen kedves olvasó, ha õszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor egyre inkább ez vesz körbe bennünket! Csak nézzünk körül…
    Talán eszünkbe jut, hogy már nincs remény, hogy ezt nem lehet megállítani, talán így van.. Túl nagy a sötétség! Sokszor észre sem vesszük a veszélyt, csak amikor megtörténik a baj! Velem megtörtént a baj, bekövetkezett, amitõl lelkem mélyén rettegtem! Azonban rájöttem van remény! Valaki megszólított, valaki tükröt tartott elém, valaki reményt adott! Az a valaki, aki azt tanította tanítványainak és a népnek „szeresd felebarátodat”, aki azt is tanította, hogy „tiszteld szüleid”. Aki szeretettel a szívében ment önként meghalni bûneinkért! Aki elfogad és olyannak szeret aki és ami vagy, és aki nem tesz szemrehányást és aki bármilyen bûnt is követtél el, õszinte szeretõ karokkal vár szüntelen! Biztos kitaláltad már ki õ! Õ az a Fiú, akit Isten azért küldött, hogy meghalljon értünk:
„…mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk õáltala."
János elsõ levele 4:8-9
Jézus Krisztus meghalt, majd feltámadott, hogy reménységet adjon nekünk, hogy soha ne legyünk egyedül! Õ most téged is hív és hívja ma is a fiatalokat egy közösségbe. Ez a közösség az Ifjúsági csoport! Jézus Krisztus ezt is mondta egyszer tanítványainak:
„Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük.” (Mt 18, 20)

    Az Ifi kiváló alkalom arra, hogy Krisztussal egy közösségben lehessünk. Ezeken az alkalmakon megtapasztalhatjuk, nem vagyunk egyedül. Itt nem számít, ki vagy, nem számít honnan jöttél, szegény vagy, gazdag vagy. Sõt, az sem, milyen hibáid gyengeségeid vannak. Itt szeretet és megértés vár! Nem számít ki vagy valójában! Megnyugtatlak, Krisztuson kívül mindannyian ’tökéletlenek’ leszünk. Olyan barátok várnak rád Krisztusban, akik megfogják majd a kezed, ha szomorú vagy és együtt fognak örülni veled ha örömöd van! Hogy az elhangzott baráti szeretetnek új, mélyebb, hûségesebb tartalma lesz! És gyermekként, tinédzserként, közösen Krisztus teste lehetünk. És így lesz majd Õ mibennünk és mi Õ benne!!!
    Jézus Krisztus ebben a percben is halk és szelíd hangon hív nyisd meg a szíved és meghallod hívását, üzenetét! Õ már akkor szeretett, amikor meg sem születtél és terve van veled…

Mire vársz, hát keress egy Ifit és kezdj új életet!!!

Víg Károly