"Amit most elmondunk nem mese, valóság,
keresztyén embernek, hej, de nagy tanulság!
Igaz magyar lelkész, neve:Gulyás Lajos,
halálra ítélték, bitófán lett halott!"
Nagytiszteletû Hánka Levente hirdetéseiben elmondta, hogy november 4-én este 6 órakor a nagykõrösi fõiskola Karácsony Sándor Irodalmi Színpada a gyülekezeti termünkben tart elõadást. Akirõl "mesélünk": Gulyás Lajos, levéli református lelkész
Sokaknak talán ismeretlen ez 1956-os mártír neve, ezért gondoltam arra, hogy ebben a cikkemben most róla írok néhány sort.
Gulyás Lajos 1918. február 4-én született Felvidéken, puritán, de mégis öntudatos református és magyar szellemû családban. A tragédiák már fiatalkorában beárnyékolták életét, mert családját a rendszerek hol háborús bûnösnek, hol kuláknak nevezték. Pápán végezte el a teológiát, lelkészi hivatását Balatonszepezden kezdte, majd Levélen 1948. májusától az elhurcolásáig folytatta. A Független Kisgazda Pártban politizált, majd 1947-ben megválasztották országgyûlési képviselõnek a tapolcai választókerületben. Megfogalmazása szerint 1948-ban "kirúgják onnét-másokkal együtt, miután ez idõre nálunk is megvalósul a szovjet mintájú sztálini proletárdiktatúra".
Levéli naplójából tudhatunk életének utolsó éveirõl, hónapjairól. Az utolsó bejegyzését 1956. december 19-én írta meg.
Az események mentében elõször a mosonmagyaróvári gyilkos sortûzben való részvétele volt nagy jelentõségû. 1956. október 26-án óvta, minden szavával nyugalomra, békességre intette az embereket. Akkor is, amikor a katonák kivezették az elfogott ÁVH-s tiszteket. Õrizetüket a katonák már a tömeg miatt nem tudták teljesíteni, így a feldühödött emberek prédáivá váltak. Ebben a kiélezett helyzetben is lelkészi hivatását gyakorolta. Próbált segítséget nyújtani a kiszolgáltatott embereknek, és erélyes fellépéssel igyekezett lecsillapítani a sortûz miatt sokkot kapott embereket.
Az államvédelem fegyveresei 1956. február 5-én a késõ esti órákban tartóztatták le a levéli református lelkészt. Születésnapot ünnepeltek a család, meg a barátok. Az erélyes csengetésre Gabika, a felesége hiába bújtatta a konyhájuk alatti pincébe, a vizsgálódó ávósok felfedezték a rejtõzködõt. Az utolsó szakasz a gyõri koncepciós per volt, amellyel a vérbírók példát akartak statuálni. Megtorolni és megfélemlíteni a mosonmagyaróváriakat. A Gulyás család tragédiáját fokozták azzal, hogy Gyõrött 3 társával együtt, december 31-én hajnalban felakasztották. A lakosságon kívül felesége és 3 leánygyermeke gyászolta. Ám a család tragédiája tovább folytatódott, mert az ítélet nemcsak halálról, de teljes vagyonelkobzásról is szólt. Elvitték az ingóságokat és a Gulyás családnak a lébényi óvodában kellett meghúznia magát. A feleség soha nem tudta megbocsátani férjének azt, hogy nem menekült át a határon. Soha többé nem ment férjhez. Nevelte a gyermekeit és kereste a férje sírját, amit Sopronkõhidán találtak meg a rendszerváltás után.
Számomra Gulyás Lajos élete példamutató. Nem csak azért, amit a kommunizmus idején tett: még az ellenségei felé is tudott feltétel nélküli szeretettel fordulni. Bármilyen nehéz idõszakot is élt meg családjával együtt, mindvégig kitartott Isten mellett és még a halál sem riasztotta el. Érdemes eme '56-os mártírról még többet megtudnunk az elõadás keretén belül.
Minden érdeklõdõt nagyon sok szeretettel várunk!
Soli Deo Gloria!
Czékmány Szandra