A szerzõ, Szt. Ambrus (Trier, 339 körül – Milánó, 397. ápr. 4.) püspök, egyházi író, költõ volt. Szt. Ágostonnal, Szt. Jeromossal és Nagy Szt. Gergely pápával együtt az úgynevezett négy nyugati egyháztanító egyike. Rómában tanult retorikát, majd politikai pályára lépett. 374-ben a város püspökének választották – akarata ellenére -, noha még meg sem volt keresztelve. Katekumen – a keresztségre, illetve a keresztény beavatás szentségeire készülõ felnõtt – volt. Megkeresztelkedett, majd püspökké szentelték, valószínûleg december 7-én. Szétosztotta vagyonát, teológiát kezdett tanulni, elsõsorban görög atyáktól.Irodalmi mûködése gyakorlati célokat szolgált, szinte minden prózai mûvén érezhetõ, hogy eredetileg prédikációk voltak. Behatóan foglalkozott a bûn, a bûnhõdés és a kegyelem kérdéseivel. Abból indult ki, hogy az embert egyedül Isten kegyelme váltja meg, de figyelembe veszi a jó tettek megváltó erejét is.
Korának jelentõs költõje is volt, mûvészete himnuszok írásában teljesedett ki. Ide tartozik énekeskönyvünk 302. éneke is.
Az ének 8 versbõl áll, melyek közül 5 található meg az énekeskönyvünkben. Az õsi dallam hangjegyei nincsenek szárral ellátva, ami azt jelenti, hogy nincs rögzített idõértékük. A dallamot a nyugodt beszéd természetes tempójában, a szöveg értelmes hangsúlya szerint tagolva énekeljük. Újabb változatai közül utalunk a 192, 233 és a 303 énekünk dallamára.
315. Krisztus Urunknak áldott születésén
A szerzõ, Pécselyi Király Imre. Neve a Balaton melletti Pécsey községre utal. Pápán, majd Somorján tanult, Komáromban lett tanító, s innen ment a heidelbergi egyetemre. Komáromban rektor és pap lett, majd Érsekújváron lelkészkedett. Tizenöt magyar verse maradt ránk. Verseinek népszerûségét és elterjedtségét az alapozta meg, hogy egy jelentõs anyag bekerült a Balassi-Rimay Istenes énekek anyagába,elõször az 1632 körüli elsõ bártfai kiadásban.Latinul is írt, közöttük található a mai énekeskönyvünk 315 éneke, melynek latin címe: De nativitate Domine.Az idõsebb nemzedék soraiban alig van olyan, akiben ez az ének ne idézné fel gyermekkora legkedvesebb karácsonyi emlékeit. Legkorábbi feljegyzése az 1630-as években keletkezett. Csurgói graduálban találjuk, a szerzõ Pécseli Király Imre nevének megjelölésével. Azóta, minden énekeskönyvünkben megtalálható. Énekünknek dallama, rokonságot mutat a 225. dícséretünk dallamával.
Luther Márton, a nagy reformátor 39 énekérõl tudunk, melyek közül 26 – olykor teljes egészében, számos esetben megcsonkítva – megtalálható jelenleg használatos énekeskönyvünkben. Megalapozott azt állítani, hogy ezek nemcsak következetesen tükrözik Luther teológiáját, hanem egyenesen teológiájának tudatos kifejtései. A gyülekezet számára az énekeket nem pusztán kedvtelésbõl költötte Luther, hanem ez reformátori tevékenységének tudatos programja volt. Az evangélium üzenetét így akarta beleénekelni az emberek szívébe. Luther énekeit 4 csoportba szokták sorolni: ünnepekre való énekek, káté énekek, zsoltárok és egyéb.