Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség Letisztult vonalak.. (Mt. 4,1-10)
Írta: rolah - Dátum: 2011 március 23. 21:39

articles: Vonalak.png    Gyerekkorom egyik élménye volt, hogy felfedeztem a kontúrokat. Még általános iskolás elsõs lehettem, mikor az otthonra kiadott feladatot úgy teljesítettem, hogy a lerajzolt tárgyakat – akkor még csak síkban, oldalnézetben tudtam rajzolni – éles kontúrokkal láttam el. Nagyon jól sikerült, büszke is voltam magamra. Olyannyira jól sikerült, hogy osztálytársaim nem hitték el, hogy én rajzoltam. Hogy bebizonyítsam, újra le kellett rajzolnom mindent a szemük láttára. Miért? Az élesen kivehetõ határvonalak világossá, széppé tették a rajzot. Persze ez a kezdet, és ha az ábrázoló mûvészetben már valaki komolyabb tudásra tett szert, akkor tudja, hogy az éles kontúrok megrajzolásánál sokkal magasabb szinten is lehet rajzolni, festeni. De mindenképpen így indul minden rajz, festmény. Meg kell húzni a kontúrokat. Egyértelmûvé kell tenni, mit akarok megalkotni.     Így van ez mindennel. Egyértelmûvé kell tenni akaratunkat, viszonyulásainkat (Mt. 5,37).
Ez az alap, a kiindulási helyzet, amire életünket, hitéletünket építhetjük.
    A mai mozgalmas, sokszínû világunkban annyi érzéki hatás halmoz el bennünket; legyen az egyszerû otthoni környezet, vagy munkahely. A média által a legcsendesebb magányunkba is utánunk nyúl egy-egy reklám, hirdetés. Ez természetesen hasznos is, hiszen ha valaki spórolni akar a családja kiadásain, végig kell rágnia magát azon az információ- áradaton, ami tartalmazhatja számára a megoldást. Nagyon könnyen eltévedhetünk e közben, könnyen elveszíthetjük emberségünket, szeretetünket; értékítéleteink elcsorbulhatnak. És végül – de nem utolsó sorban – Istenhez való viszonyunk is megváltozhat. Eltávolodhatunk, elhomályosodhat látásunk, kihunyhat lelkünk mélyén az a tûz, amit a vele való találkozáskor gyújtott a Szentlélek. Ne engedjük!
    A legértékesebb, amiben az ember az istenképûségét kapta, az a szabad döntéshez való jog. Jog arra, hogy megfeleljen a Teremtõ tervének, szándékának és szeretet-közösséget valósítson meg itt a földön. Vagy jog arra, hogy ettõl eltérjen, engedetlen legyen, s a szeretett ,,Õ” helyére az ,,ÉN”-t tegye.
    A Lélek Jézus Krisztust a pusztába vitte ki. (Mt. 4,1-10) Ott nem csak a körülötte lévõ úgynevezett ,,semmi” (puszta) tisztította le emberi környezetét minden befolyásoló külsõ hatástól, hanem lélekben is le kellett tisztítani, egyértelmûvé kellett tennie maga és az embervilág számára Krisztusi Létének értelmét. Kísértette a sátán. (Felmerülhetne a kérdés: miért? Nem tudta hogy Õ az Isten Fia? Talán pontosan tudta. Mégis megpróbálta.) Valahol azt olvastam: Jézus volt az elsõ Antikrisztus-jelölt. A kísértõ – más néven Diabolosz, azaz szétdobáló – mindig megpróbálja összezavarni az isteni rendet, Jézus azonban azt üzente ott, akkor a sátán, a környezete és a mi számunkra, Isten mai gyermekei számára is: bennem elérkezett az Isten Országa  mindenkihez. Benne megváltást kínál az Isten minden embernek: nagyon bûnösnek és kevésbé bûnösnek, vallásosnak és hitetlennek, fehérnek és feketének, kicsinyeknek és nagyoknak. Egyértelmûvé tette szeretetét.
    Tegyük mi is egyértelmûvé magunkban az Istenhez és az embertársainkhoz való viszonyunkat. A böjt jó alkalom erre. Tisztítsuk meg magunkat a ,,talán”, ,,még nem tudom”, ,,lehet”, ,,esetleg”, ,,vajon” gondolataitól. Ezeket a ,,mindent összezavarni akaró” generálja bennünk. Amikor feltesszük magunkban a kérdést: szeretem az embertársamat? Meg tudok neki bocsátani? Tudok-e türelmes lenni? Újra... újra...és újra?
    Legyen egyértelmû a válaszunk!

Hánka Levente lelkipásztor