Józsi bácsi szénbányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatják õt a szüleivel együtt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába. Ezért a fiú alig várta a meghívást.
Azon a napon kora reggel indult õ is Józsi bácsival az öreg autóval. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi azonban fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: „Lépésrõl lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy õ is dúdolja.
...Õ is kapott sisakot, amelynek homlokrészéhez volt erõsítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki jó tanácsot is:
- Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, de a sisaklámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad elõtti utat megvilágítsa. Ha oda nézel, nem botlasz el, hiszen a botlás mindig a közeli dolgokon történik, igaz?
Ezen érdemes volt elgondolkozni. És amíg Dani gyakorolta a közeli lépések figyelmét, sok minden eszébe jutott, és Józsi bácsi is azt magyarázta késõbb:
- Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövõnkbe lássunk! Sõt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetbõl történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkbõl, mint amennyi mindig a szemünk elõtt van!
- Ne is tervezzünk? - kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyõzõdéssel, hogy „ha az Úr akarja és élünk...” (Jakab 4,15). Mert Õ azt akarja, hogy mindig csak a következõ lépést tegyük meg Õérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövõ felõl, ugye, Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát...
- És úgy jár, mint én - értette meg a dolgot Dani -, mert a jövõn jár az esze, és a szeme, éppen a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik...
Kis csend után még azt mondta Józsi bácsi:
- Tudod még az éneket, amit lejövet dúdoltunk? - És Dani emlékezett rá: „Lépésrõl lépésre hadd követlek, Úr Jézus!”
Mindaz, amit látott Dani odalent a mélyben, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megõrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult tõle: „Lépésrõl lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” És mivel gyermekkorában megtanulta az ide vonatkozó Igét, az ének után mindig elmondta magában: „Ha a világosságban járunk, ahogyan Õmaga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl!” (1János 1,7)
Forrás: A zárba illõ kulcs
Gyermektörténetek evangéliumi tanulságai.
Evangéliumi Kiadó
Reggel Dóra