A passió Krisztus szenvedésének és keresztre feszítésének történetét beszéli el evangéliumi szövegekkel. Ezeket évszázadokon át ünnepélyesen recitálták (énekbeszéddel mondták el) minden évben a Nagyhéten. A passió-recitálás különlegessége volt, hogy míg az eseményeket egy „evangélis-ta" énekelte, Jézus szerepét egy másik mélyebb hangú énekesre bízták. A többi szerepet pedig magasabb hangon énekelte egy énekes, illetve a tömeg szerepét a kórus.
A passió mûfaja már Heinrich Schütznél megjelent. Õ 1585-ben született egy kis türingiai faluban. Gyermekkorában énekelt a hesseni õrgróf kasseli kórusában. Késõbb Velencébe ment, ahol Giovanni Gabrielinél tanult zeneszerzést és orgonajátékot. Hazájába visszatérve elõbb Kasselben vállalt orgonista állást, majd 1617-ben Drezdába ment, ahol beiktatták a szász választófejedelem udvari karmesterének tisztségébe. Ezt a szolgálatot kisebb-nagyobb megszakításokkal haláláig ellátta. Velencében magáévá tette a többkórusos technikát, a drámai szólóének újszerû hangját, kifejezõerejét. Ezért is mondott le 3 passiójánál (Máté, Lukács és János evangélista szövegeire) a kísérõhangszerek alkalmazásáról. Az evangélistán kívül több szereplõ játszott (Jézus, Pilátus stb.), és a tömeget a kórus képviselte.
A Schütz halálát követõ idõkben a passió mûfaja jelentõs átalakuláson ment át. A századforduló táján alkotó zeneszerzõk már nemcsak bibliai szövegeket zenésítettek meg, hanem költõk szövegére készült részeket is iktattak mûveikbe.
Bach tovább módosította a passió-éneklést, melyet a lipcsei Tamás-templomban neki kellett évrõl-évre megfelelõ zenével elõadni. A recitálások és kórusok mellett hozzáadott még új, az evangéliumban nem szereplõ szövegeket, melyek a passió hallgatása közben támadt emberi gondolatokat és érzelmeket akarták kifejezni. A hallgató egyéni megrendülését, meghatódását szóló áriákban szólaltatta meg a zeneszerzõ, a közösség érzelmeinek kifejezésére pedig négyszólamú korál feldolgozásokat fûz közbe. Így tehát Bach passiói négyféle tétel váltogatásával (ária, korál, recitativo, turba/tömeg) kialakított hatalmas drámai zeneköltemények. Bachnak két passiója maradt fenn: a János- és a Máté-passió. Egy harmadiknak, a Márk-passiónak pedig csak a szövege. A János-passió nagyrészt Köthenben készült, de az elõadásra már Lipcsében került sor, 1723 nagypéntekén. Ez a passió nagyobb feszültségû és drámaiabb, mint a Máté, amely nyugodtabb menetû.
Akármelyik zeneszerzõ munkáját említjük ebben a mûfajban, az biztos, hogy mindketten tökéletes mûvészi képességgel mutatják be ennek a szépségét, és zeneileg a legjobban fejezik ki Krisztus szenvedésének történetét.
Czékmány Szandra