Aki nem olyan szerencsés, hogy gyermekkorában konfirmálhatott, annak ezt felnõtt korában kell megtenni. - Helyesebben .. lehet megtenni.
Itt van a lényeg. Te döntöd el, hogy erre az útra lépsz, és hogy mikor. Természetesen jobb minél elõbb, de nem egyformán fejlõdünk, hiszen ez a döntés egy érési folyamatnak az eredménye. Én most jutottam idáig az életem derekán.
Olyan, mint amikor az ember feltesz egy szemüveget, és jobban lát. Egy teljesen más élet kezdõdik el, és már soha nem leszel a régi.
Rengeteg kérdés foglalkoztatott, melyekre megoldást kerestem.
Hogyan birkózhatok meg a stresszel?
Hogyan kerekedhetek felül a problémáimon?
Hogyan kelhetek fel a kudarc után?
Hogyan változhatok meg?
Hiába olvastam bármilyen személyiségfejlesztõ könyvet, az ott leírtaknak csak kis részét tudtam megvalósítani. A sok belsõ küzdelem vagy talán Isten elvezetett ide.
Ez elõtt is néha elmentem templomba, de nem éreztem azt, hogy odatartozok, abba a közösségbe. Sok kérdés volt a fejemben a Bibliával és Isten tanításaival kapcsolatban. A konfirmációra felkészítõ órákon ezek nagy részére választ kaptam. Ezek az alkalmak nagyon bensõséges, meleg légkörben teltek. Ahogy közeledtünk az elõadássorozat vége felé, egyre jobban megismertük egymást a csoport többi tagjával. Az elõadások nagyon érthetõek és érdekesek voltak. Köszönet érte.
Megértettem amit Varga Miklós énekelt a népszerû rockoperában, az István a királyban:
„Nincs más út csak az Isten útja”.
Nagy Zsuzsanna