Mindnyájan megtapasztalhattuk már, hogy életünk során számtalan váratlan helyzet elé állított minket a sors. Fontos döntések, kínos helyzetek, váratlan szituációk, örömteli események.
Sokszor sokféleképpen reagálunk ezekre a próbákra. Döntéseink vagy inkább reakcióink mind annak függvénye, hogy beengedtük e már életünkbe Jézus Krisztust és Isten Szentlelke vezet e minket. Be kell vallanom, sokszor és sokat szenvedtem, gyötrõdtem eddigi életem során, emésztett a keserûség, sok mindent igazságtalanságnak éltem meg magam körül. Mindig mindent egyedül akartam megoldani, makacs, önfejû és sokszor még erõszakos is voltam. Az ítélkezés sem állt messze tõlem, az alázat kérdésében is volt és van is még mit gyakorolnom. Meg kellett tanulnom, hogy az engedelmesség nem gyengeség, hanem erény és kötelesség. Bizony sok hozott tulajdonságommal küzdök még mind a mai napig, olykor szembe találkozik és megküzd bennem az óember és az újember.
Sok-sok elbukott élethelyzet, majd egy jó barát segített abban, hogy nyissak….ajtót nyissak…és beengedjem az életembe Õt, akirõl ma már tudom jól, hogy sokszor ott állt az ajtóm elõtt, kopogtatott is, de nem hallottam meg, mert az élet (akkor azt hittem az, az élet) zaja vett körül engem.
Azóta sok minden megváltozott az életemben és tudom, hogy mindnyájan így vagyunk ezzel, akik megismertük és követhetjük Mesterünket. Tudunk különbséget tenni jó és rossz között, bûn és üdvösség között. Próbálunk szeretni a Tõle tanult szeretettel, alázatot és békességet gyakorolni. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Megtapasztalhattuk, hogy ha a Lélek késztet cselekvésre minket, akkor „nincs mit tenni ellene”. Nem kérhetünk gondolkodási idõt, nincs mit értékelni, esetleg átértékelni „csak” cselekednünk lehet, cselekednünk kell. Nincs kérdés: miért éppen én? Miért pont most? Hogy jövök én ehhez? Mit fognak gondolni rólam a többiek? Nincs kérdés, helyzet van …
A körülmények, a hely, az idõpont mind elõre bölcsen tervszerûen van elõkészítve, mi pedig a Lélek által vezérelve eszközök vagyunk az Úr kezében, hogy tervét véghezvigye velünk a mi épülésünkre. Eközben olyan végtelen nyugalmat, szeretetet, bátorságot, erõt és békességet érzünk önmagunkban, amit csak az Atya adhat nekünk. Innen tudjuk, hogy jó az út, amelyen járunk. Megy minden „magától”… Reményik Sándor így fogalmaz: „Akkor megnyílik magától az ég…”, „Akkor –magától- éled a remény” Ez a magától : a Kegyelem.
Bizony, minden mindennel összefüggésben áll. Véletlenek? Tudjuk nincsenek. Mi a véletlen? Helyesebben ki a véletlen? Mondhatnánk úgy is, hogy a mi Mennyei Atyánk álnéven. Atyánk, a mi Urunk Jézus Krisztus által életünk minden percében jelen van. A mi Megváltónk az Õ drága vérével a mi minden bûnünkért tökéletesen eleget tett. Kegyelmi életet élhetünk ez által és Szentlélekkel töltekezhetünk.
Atya-Fiú-Szentlélek teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten. Az Õ áldása és kegyelme mindig jelen van, csak észre kell vennünk, és „élnünk kell Vele”. Ennek fényében többször felteszem magamnak a kérdést: Mi hiányzik az én életembõl? Miben szenvedek hiányt? Szûkölködöm, vagy gazdag embernek érzem magam?
Ha ezekre a kérdésekre õszinte választ adunk önmagunknak, akkor bizony rájöhetünk, hogy sok feladatunk van még ebben az életben. Elsõsorban imádni az Istent, egymást szeretni, hibáinkat önmagunk elõtt és mások elõtt is belátni és azokból tanulni. A Lélek által formálódni, épülni, tisztulni. Szolgálni az Urat minden lehetséges módon, és hálával áldozni kegyelméért. Most én is hálával telt szívvel fordulok Atyámhoz, amiért Szentlelkének áldását megtapasztalhattam, így született meg e néhány sor az Õ dicséretére.
„Az Isten Lélek, és akik imádják õt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk”
(János 4:24)
Dékány Éva