UTÓREZGÉS
Jónás népe
Nem bújhatsz el úgy, hogy a Szentlélek ne találjon meg...
Jónás könyve az egyik legrövidebb fejezet a Szentírásban – mindössze négy részbõl áll –, mégis az egyik legtanulságosabb. Nyilván nem véletlen az sem, hogy a „világiak” is annyira kedvelik, hiszen nem direkt módon „filozofál”; elsõ olvasatra tulajdonképpen egy izgalmas történet: van benne tengeri vihar, hal általi elnyeletés, szabadulás, bûnös város és isteni megbocsátás – úgy tûnhet, hogy könnyen értelmezhetõ és megérthetõ...
Jónás nem volt buta ember: pontosan értette Isten szándékát, még azt sem mondhatjuk, hogy nem értett vele egyet, de úgy érezte nem õ az, aki erre a feladatra a legalkalmasabb.
„Miért pont én?” – gondolta, gondolhatta, mikoron az Úr Ninivébe küldte, hogy kiáltson a bûnös város ellen. Tudta, tudhatta, hogy voltak elõtte már jeles próféták, akik munkásságukkal történelmet írtak, s tán épp ezért nem értette, hogy miért éppen õrá esett Isten választása. „Ki vagyok én Ésaiáshoz, Jeremiáshoz, Ezékielhez vagy Dánielhez képest?” – mondhatta magában.
„Miért pont én?” – gondolta, gondolhatta, hiszen neki már megvolt az õ kis élete, amit berendezett magának, s ami úgy-ahogy mûködött is, s erre jön az Isten, hogy márpedig te menjél Ninivébe, s ez, életének minden, addig megszokott dolgát felforgatta. Nem csuda hát, hogy ahogy Babits Mihály írta: „...rühellé a prófétaságot”, s próbált elõle menekülni.
„Miért pont én?” Valljuk meg: sokszor tesszük fel a kérdést magunknak is. Mert Jónás módjára értjük mi is a feladatot, sõt azt is értjük, hogy annak elvégzése miért oly fontos, csak nekünk most éppen annyi más nyûgünk-bajunk van, tessék késõbb zargatni minket ezzel...
Ott, akkor, az elsõ Pünkösdkor, mikor a „kettõs tüzes nyelvek” megjelentek, s az apostolokra szállottak, õk nem a frizurájukat féltették, hanem igazából épp akkor értették meg a FELADATOT! Ezzel teljesedett be a Földreszállt Isten missziója: a tizenketteknek ez után már eszébe sem jutott azt kérdezni: „Miért pont én?”; sokkal inkább azt: „Mit tehetek az Istenért?”.
Azt persze nem garantálhatom, hogy ezen a Pünkösdön bárki fejére is leszállana a kettõs lángnyelv. De a feladat adott, az elhívás él... Igen, pont neked...
Áldott Pünkösdöt!
Szatmári Gábor