A paraszti létforma szervesen kapcsolódott a természet változásaihoz. A hónapok megnevezésének sajátos, a keresztény, az õsi, természeti és az európai elnevezések együttes használata a mai napig élõ hagyomány hazánkban.
A hónap nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. A nyár dereka. Ebben a hónapban éri el a meleg a tetõpontját. Augusztus, mint a termõre fordulás, az új kenyér és az õszi munkára való felkészülés évadja. A meteorológusok Nyárutó-ként tartják számon, a régi Székely- Magyar naptár szerint Új kenyér havának nevezik, eleink az Aranyasszony (Bõség) hava elnevezést használták augusztusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve Kisasszony hava. A néphagyomány szerint Nagyboldogasszony napjától, Kisasszony napjáig terjedõ idõszak a „két asszony köze”, ez idõ tájt tanácsos begyûjteni télire a gyógynövényeket. Népi megfigyelések: - ha forró az augusztus elsõ héten, sokáig lesz hó a télen - ha sok az esõ augusztusban, nem lesz jó bor a hordóban - amilyen az idõ Bertalan napján (augusztus 24-én), olyan lesz az õsz Jeles napok augusztusban:Lõrinc napja (augusztus 10.)Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.)Boldogasszony másnapja (augusztus 16.)
Ilyenkor (10–13. között) jön el a népnyelvben hullócsillagnak nevezett látványos, és még a kívánságokat is teljesítõ égi jelenségek ideje, az augusztusi csillaghullás, melyet a magyar néphagyomány „Szent Lõrinc tüzes könnyeinek" nevez. A dinnye sorsa is összefonódik Lõrinc napjával. A népi kalendárium számon tartja az elmaradhatatlan idõ- és termésjósló napokat is. Elseje, Péter napja határnapnak számít: ha eddig nem esik, jöhet akár a Duna vize is, nem terem kukorica... Lõrinc napja (10.) ha szép, sok a gyümölcs és ép.... Ha 12-én, Klára napján szeles az idõ, hamar beköszönt az õsz. A hónaphoz két jeles egyházi ünnep tartozik: aug. 15-én Nagyboldogasszony és 20-án Szent István napja.
Augusztus 20. Szent István napja – Újkenyér ünnepe. Államalapító Szent István királyunk ünnepe. 1774-ben Mária Terézia nyilvánította országos ünneppé. Augusztus 20-i nemzeti ünnepünket az Új Kenyér Ünnepeként is számon tartjuk. A paraszti életben az aratás lezárása fûzõdik ehhez az idõszakhoz. Több helyütt a templomban hálát adtak az aratás sikeres befejezésekor. A falvakban búzakalászokból font koszorúkkal díszített, a pap által megszentelt kenyeret ajánlottak fel a Teremtõnek. Egyes vidékeken a legszegényebb családnak a módosabbak kenyeret sütöttek ezen a napon. A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. században is elevenen élt: sok helyen emlegették Isten áldása néven, így nem volt szabad rálépni, vagy eldobni. Ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni. Az, hogy a kenyér megszegése elõtt keresztet rajzolnak rá, az idõsebbek körében ma is élõ, szép hagyomány!
A magyar néphagyományban nagy jelentõséget tulajdonítottak a kenyérnek, mivel a búzát, mely minden egyes szemében Krisztus arcát hordozza, „életnek” hívták. Nekünk, reformátusoknak a kenyér különösen sokat jelent, hiszen az egyik sákramentumunknak, az Úrvacsorának szent jegye.
Jézus az élet kenyere "Én vagyok az az élõ kenyér, amely a mennybõl szállt le: ha valaki eszik ebbõl a kenyérbõl, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."Jn 6,51
Válogatta: Dékány Éva