UTÓREZGÉS
Kenyeres emlékeim
Ha kenyér van, minden van...
Már hogy is ne lenne, hiszen a kenyér a magyar nép által ÉLET-nek nevezett búzából készül. Sütötték persze más gabonából is, hiszen a „történelem” nem mindig engedte meg, hogy a legnemesebb kalászosból készüljön a mindennapi betevõ, de az igazi jó magyar kenyér mégiscsak az, amit a népdalainkban is oly sokszor emlegetett „tiszta búza” lisztjébõl dagasztanak, s igazi jó magyar kemencében sütnek aranybarnára...
Jómagam ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik már nem a háznál sütött kenyéren nevelkedett, de nem is az egy nap alatt nyúlóssá vagy szárazzá váló péktermékeket ette. Kis falunkban – a Békés megyei Körösladányban – akkoriban két pékség mûködött: egy szövetkezeti és egy maszek, a Szarka pék.
(Kis falunk egyébként nem is volt olyan kicsi: akkoriban úgy hatezren lakták, és ez a két pékség bõségesen el is látta kenyérrel és péksüteménnyel. Az föl sem merült, hogy máshonnan hozzanak kenyeret hozzánk...)
Nagy választék nem volt: kenyérbõl csak háromkilósat sütöttek, s persze volt kifli meg zsemle is, de nagyjából ennyi... és bármilyen furcsa, de senkinek nem hiányzott a huszonhétféle kenyér, vagy a jobbra meg balra görbülõ, tejjel-mézzel és „E-978”-cal töltött ilyen-olyan péksütemény.
Igen, igen, ez még a sokat emlegetett „háromhatvanas” kenyér idõszaka volt. Tudják: amit ha hétfõn megvettünk, még akár csütörtökön is jóízût ehettünk belõle.
És azok a kiflik és zsemlék...!
Ma egy egykilós kenyér majd’ akkora, mint gyerekkorom háromkilósa – annyi levegõ van benne... És a hétfõn vett kenyeret csütörtökön enni – büntetés... Pedig a bûnt tán nem is mi követtük el, hanem azok, aki mára már generációkat fosztottak meg a jó magyar kenyér ízétõl...
Mert a jó kenyér nem egy a sokféle étel közül; a jó kenyér jelkép. És jelkép az új kenyér is, amit épp mostanság sütnek.
(Mindazátal lássuk be: az új kenyér nem a legjobb kenyér; pár hónappal késõbb már sokkal finomabbat lehet készíteni az addigra már kellõképpen kiszáradt búza lisztjébõl. Igen, az új kenyér elsõsorban jelkép...)
Az új kenyér múlt és jövõ egyszerre: már létével is megköszöni az EMBER munkálkodását és ISTEN ehhez nyújtott segítségét, és azt mondja a gyarló embernek: „nyugodj meg, lesz mit enned a télen...”
Amíg tehát új kenyeret tud sütni Magyarország, addig higgyünk, mert hihetünk abban, hogy Isten velünk van, és lesz táplálékunk a hosszú télre... amiben már igazából most is nyakig benne vagyunk...
Szatmári Gábor